Tanulni a példákból

Magyarország számára ugyan a csatlakozáshoz még hosszú évekre van szükség, de a várható hatásokról hasznos tapasztalatokat kínálnak a térség más országainak fejleményei, különösen az idei év lehet döntő jelentőségű a csatlakozások sikerességének megítélésében.

A tapasztalatok eddig kedvezőek, a növekedés ezekben a tagállamokban a legmagasabb, de mindinkább kiütköznek a túlhevülő gazdaság jelei is. Az infláció Lettországban például 14 százalékra gyorsult tavaly, s ebben az általánosan jellemző élelmiszer- és energiadrágulás mellett szerepet játszanak más termékek és a szolgáltatások is.

Az eddigi tapasztalatok alapján úgy tűnik, az euró bevezetésében az ingatlanpiaci buborék, illetve a bérinfláció kialakulása a két legjelentősebb veszélyforrás.

Az ingatlanpiaci buborék, a csökkenő kamatszint, valamint a gyors gazdasági növekedés megnöveli a hitelfelvételi kedvet, az ingatlanok árai emelkedni kezdenek, a növekvő árak miatt pedig még jövedelmezőbbé válik az építőipari beruházás, s ez tovább gyorsítja a gazdaság növekedését, így a hitel- és ingatlanpiacon kialakul egy felfelé mutató spirál. Az ingatlanpiaci lufikról pedig nincsenek jó történelmi tapasztalataink, az ingatlanpiac korrekciója általában lassú, de a gazdaság széles körét érintő negatív következményekkel jár. Természetesen vannak kivételek, Írország például az ezredfordulót követően viszonylag simán landolt, és az utóbbi évek legnagyobb ingatlanpiaci felfutását átélő Spanyolország esetében sem találjuk (még) a kemény földet érés jeleit. Az Egyesült Államok jelenlegi kilátásai ugyanakkor nem éppen biztatóak. Az ingatlanpiaci eredetű buborékok megfékezésében a rugalmas munkaerőpiacnak, a banki hitelezés prudens szabályzóinak és a szigorú költségvetési politikának egyaránt fontos szerep jut.

A bérinfláció a versenyképesség elvesztésének veszélyét hordozza magában, s ez – árfolyam-korrekciós lehetőség híján – csak fájdalmas reálbér-alkalmazkodással javulhat: az infláció ütemétől elmaradó bérnövekedésre, a gazdasági bővülés jelentős lassulására, akár recesszióra van szükség. Szlovénia esetében a tavaly év végére 5,7 százalékra gyorsuló infláció váltott ki elégedetlenséget a szakszervezetek körében, amelyek az idén már sztrájkfenyegetéssel igyekeztek nyomatékot adni követeléseiknek. A tárgyalások az infláció körüli béremelés-ajánlással zárultak, de a jegybankelnök továbbra is hangsúlyozza, a tartósan magas infláció kivédéséhez szigorú jövedelempolitikára van szükség a kormányzat részéről. Elsőre szokatlanul hangzik ilyen szigorú jegybanki fellépés ahhoz képest, hogy a munkatermelékenység bővülése bőséges fedezetet nyújt a reálbérek óvatos emelkedéséhez, hiszen tavaly hatszázalékos reál-GDP-növekedést mutatott fel a szlovén gazdaság.

A világgazdaság idei lassulása, a nemzetközi szinten magas infláció, valamint a külső finanszírozás megdrágulása együttesen az idén mutatja meg, milyen kockázatokat rejt az elmúlt években az eurót bevezető, illetve az ezt szimuláló országok gyors növekedése. A 2008-as tapasztalatok pedig iránymutatásul szolgálhatnak az euró bevezetését megelőző időszakban eltérő gazdaságpolitikát folytató országok felzárkózási pályájának megítéléséhez.

A szerző a K&H Bank vezető közgazdásza