Új szakasz kezdődik Európa történetében Koszovó függetlenné válásával. No nem azért, mintha ez lenne az első határmódosítás az öreg kontinensen a második világháború után. Hiszen 1990 óta jó néhány esetben kellett újrarajzolni már a térképet: végbement a német újjáegyesítés, felbomlott a Szovjetunió, Csehszlovákia és Jugoszlávia is. Koszovó megjelenése előtt is legalább 11-gyel több független európai államot ismertünk, mint 1989-ben (ha pedig a Kaukázust is Európa részének tekintjük, akkor 14-gyel).
Amiben Koszovó mégis példátlan eset, az a függetlenség kikiáltásának (vélt) precedens jellege sokak számára. Egy nemzet önrendelkezési jogának a gyakorlása során korábban is eljutott már ebbe a legutolsó fázisba, méghozzá nyugati támogatással, ez történt legutóbb például Montenegró függetlenedésekor. De egyik eset sem gyakorolt olyan vonzerőt egyes nemzetek számára, mint a mostani. Ráadásul a mostani ügy körüli nyugati–orosz szembenállás egy kicsit a Balkán első világháború előtt eljátszott puskaporos hordó szerepére emlékeztet.
Túl sok a kérdőjel. Lesznek-e erőszakos cselekmények a szerbek körében? Miként reagálnak a baszkok, a skótok, a csecsenek, az abházok stb.? Sikerül-e az EU-nak legalább az egység látszatát kialakítania az ügyben? Ez utóbbi ma, az uniós külügyminiszterek ülésével talán eldől. De csak ez. Egy biztos: az ülést vezető Dmitrij Rupel szlovén külügyminiszternek nem lesz könnyű dolga. UGy
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.