Vagyonosztás

Ügyes politikai húzás volt Gyurcsány Ferenc részéről az Új tulajdonosi program tegnapi meghirdetése. Egyrészt a miniszterelnök jó időre elterelheti a figyelmet a kormány népszerűségét romboló egyéb intézkedésekről, eseményekről. Másrészt kezdeményezésével átlopakodott az ellenzék hagyományos felségterületére: a polgári középosztály megerősítése, megteremtése eddig a jobboldal markáns célkitűzése volt, ezzel tehát nem kínál fel újabb támadási felületet.

A még meglévő állami cégek ily módon történő magánosítása azért is leleményes taktika, mert megnyithatja az utat az eddig szent tehénnek tartott vállalatok (MVM, Szerencsejáték, Magyar Posta stb.) értékesítése előtt. Jó esély van ugyanis arra, hogy a polgárok kezébe kedvezményesen kerülő részvények utóbb mégiscsak koncentrálódjanak, és stratégiai vagy pénzügyi befektetőkhöz jussanak. Így az állam gyakorlatilag lemond a bevétel egy részéről a kisbefektetők (szavazók) javára, ami politikailag eladhatóvá teszi ezeket a tranzakciókat. Gondolatkísérletként egyébként érdemes felvetni a veszteséges állami cégek „népiesítését” is: vajon hogyan vélekednének például az új MÁV-tulajdonosok a sztrájkokról vagy a kihasználatlan szárnyvonalak megszüntetéséről.

Hogy az imázsjavításon túl lesz-e haszna a meghirdetett programnak, arra vonatkozóan vannak kétségeink. A középosztály megerősödését naivitás lenne ettől várni, legfeljebb a megszorítások okozta nehézségeket ellensúlyozhatja némiképp, bár csak késleltetve és vélhetően nem a legrászorultabb rétegeknél. Az érintett állami cégek gazdálkodása valamelyest átláthatóbbá, elszámoltathatóbbá válhat, a gazdaság versenyképességét azonban nem az ilyen intézkedések javítanák leginkább, hanem a kormányfő beszédének másik két pillére: a munkahelyteremtés és az oktatás. Sajnos ezekről kevés érdemi dolgot hallhattunk tegnap.