Világító szökőkút

Mostanság nem számít komoly önkormányzatnak az, amelyik nem bocsát ki kötvényt, nem vesz fel – nem kis nagyvonalúsággal – hitelt. A kóros pénzhiányban szenvedő településeken is kell ugyanis iskolát működtetni, utat építeni, s nem árt az sem, ha a polgármester egy világító, zenés szökőkúttal írhatja be nevét a települése történelmébe. Ráadásul a falvak, városok meglehetősen könnyen juthatnak forráshoz. A bankok nem szőrösszívűek, amikor velük tárgyalnak, hiszen gyakorlatilag kizárt, hogy egy település úgy menjen csődbe, hogy ne kapnák vissza a pénzüket. Ráadásul a visszafizetési feltételek is kedvezőek – különösen a kötvények esetében –, hiszen az önkormányzatok általában többéves türelmi időt kapnak. Addig meg majd csak történik valami – gondolják a város- és faluatyák, ha pedig közben elveszítenék a választásokat, legfeljebb az új vezetők törhetik majd a fejüket.

Így senki sem csodálkozik azon, hogy az önkormányzatok eladósodottságáról szóló adatok egyre ijesztőbbek, s éppen ezért azon sem, hogy a kormány megálljt akar parancsolni a folyamatnak. Tavaly, a közpénzügyi csomag keretében javasolta, hogy tovább kellene szigorítani a települések hitelfelvételi lehetőségét. Ám a kezdeményezés akkor elakadt, s volt egy azonnali kedvezőtlen hatása is, a települések – kiskapu-bezárási pánikjukban – a korábbiaknál is sokkal nagyobb arányban bocsátottak ki kötvényt. A hírek szerint a korlátozásra vonatkozó elképzelés nemsokára mégis a parlament elé kerül.

Az önkormányzatok persze tiltakoznak a tervek miatt. Azzal ugyan többnyire egyetértenek, hogy rossz üzlet a működést hitelből finanszírozni, de szerintük a fejlesztéseiket is megfojtaná a szigorítás. A legfőbb érvük pedig az, hogy mindenekelőtt az önkormányzati finanszírozást kellene új alapokra helyezni, s csak ezután lehetne minden egyébről tárgyalni.

A gond csak az, hogy évek óta ezt mondják. S mégsem történik semmi érdemleges.