Exportdilemmák
A tavalyi külkereskedelmi adatok alapján úgy tűnik, egyáltalán nem okozott gondot az exportőrök számára, hogy a forint átlagosan öt százalékkal volt erősebb éves szinten. Legalábbis az exportált árumennyiségen nem látszik jele az árfolyam versenyképességet rontó hatásának.
Ennek most azért lehet jelentősége, mert a múlt héten megváltoztatott árfolyamrendszer miatt valószínűbbé vált a hazai valuta jelentősebb felértékelődése középtávon. Ha ez bekövetkezik, borítékolható, hogy a jelentős lobbierőt képviselő exportőrök felmelegítik a 2003 körül kibontakozott heves vitát az árfolyamszint körül. A most megjelent adatok munícióul szolgálnak majd a jegybanki és más szakértők számára, mutatván, hogy a felértékelődés ellenére is az exportbővülés volt a gazdaság egyetlen hajtóereje.
Meg kell azonban jegyezni, hogy a kis- és középvállalatokat sokkal érzékenyebben érintené a felértékelődés, mint a multinacionális cégeket. Míg utóbbiak nagyjából csak a munkaerőköltséget fizetik ki forintban, s a költségeik nagy része euróban jelentkezik, a kicsiknél az arány sokkal roszszabb. A számok tehát csak azt támasztják alá, hogy az értékesíthető mennyiségben nem jelentett visszaesést a forinterősödés, a jövedelmezőség már más kérdés.
A téma most még meglehetősen teoretikus, de könynyen meglehet, hogy az idei növekedés kulcskérdésévé válik a második fél évre, főleg, ha valóra válnak azok a jóslatok, amelyek szerint kifulladóban van az élénk nyugat-európai kereslet, amely tavaly a hajtóerőt biztosította.
Lehetnek majd hangosak a forint árfolyamát okoló hangok, azonban már most világos, hogy az exportra termelő vállalatok is az utóbbi két év elégtelen beruházásainak hatását fogják nyögni. Ezeken a strukturális problémákon pedig aligha segíthet a gyengébb forintárfolyam.
