Felemás tehercsökkenés

Bár a jövő évi adójogszabály-módosításokról szóló, két hete bemutatott javaslatok társadalmi vitája csak a napokban kezdődik, a jelek szerint a kormány már választott. Részletes tanulmányok készülnek ugyanis a járulékközpontú adócsomag előkészítéséről és bevezetéséről, míg a szuperbruttósításra, valamint a személyi jövedelemadó átalakítására épülő másik két csomagról alig-alig esik szó. Vagy ha mégis, akkor a megszólalások abba az irányba mutatnak: ezek az elképzelések nem valósíthatók meg, és nem felelnek meg a kitűzött céloknak.

Közülük első helyen a versenyképesség javítását szokás említeni. Tény, hogy a munkáltatókat terhelő járulékok lefaragása hozzájárulhat ahhoz, hogy Magyarország az OECD jövő évi felmérésében már ne a kirívó mértékű adóteherrel hívja fel magára a figyelmet. Az adócsomag szerint azonban a járulékok egyelőre csak az első tíz munkavállaló esetében csökkennének, és csak a minimálbér kétszeresét meg nem haladó kereseteknél. Vagyis tovább bonyolódik a már ma is átláthatatlan magyar adószisztéma.

A befutónak tűnő javaslat árnyoldalához tartozik az is, hogy a járulék- és az szja-teher csökkenésével párhuzamosan fontos adónemekben kerülne sor a feltételek szigorítására, olykor az elvonások növelésére is. Azzal, hogy szűkülne az elszámolható költségek köre, még csak-csak egyet lehet érteni – a kemény adóhivatali fellépés ellenére ugyanis ezek a lehetőségek még mindig komoly visszaéléseknek ágyaznak meg –, ám az egyszerűsített vállalkozói adó átalakítása igencsak megkérdőjelezhető. Az, hogy az evások is önálló áfázásra kényszerülnek, a valószínűsíthető tehernövekedés mellett szintén szembemegy az adórendszer egyszerűsítésének szándékával. A társasági adó új alapra helyezésével romlik a vállalatok adópozíciója is, a tervek között pedig szerepel a 20 százalékos kulcs bevezetése, ami valójában a szolidaritási adó intézményesítését jelentené.