A következő napokban George Bushtól Szergej Lavrov orosz külügyminiszterig sok prominens politikus tűnhet fel Bagdadban. A látogatások időpontját persze biztonsági okokból nem közlik előre, de a március 20-i évfordulót – most lesz öt éve annak, hogy a szövetségesek megtámadták Irakot – stílszerű lenne a helyszínen ünnepelni. Bár sok ok nincs az ünnepre.
A háború fél évtizedének mérlege – az iraki áldozatok számát 900 ezer és egymillió közé becslik, négyezer amerikai katona halt meg, évente százmilliárd dollárt meghaladó a hadikiadás – minden bizonnyal meglepné azokat, akik gyors rendezésben bíztak Szaddám Huszein eltávolítása után. Az irakiak szabadon beszélhetnek és választhatnak, de életük mindennap veszélyben van, és a Perzsa (Arab)-öböl menti olajországok életszínvonalától meszszebb vannak, mint Bagdad Washingtontól.
A jövőt már csak az amerikai elnökválasztás miatt sem lehet megjósolni; Irak három részre szakadásának esélye és következményei ugyanúgy kérdésesek, mint az amerikai csapatok kivonásának üteme. Egy dolog biztos: a világ legnagyobb gazdasági hatalma is jócskán beleizzad egy efféle konfliktusba. Az amerikai államadósság havonta tízmilliárd dollárral nő, és a kamatlábakon meg olajárakon keresztül az amerikai családok is közvetlenül érzik a háború hatását.
Sok korábbi háború élénkítette az amerikai gazdaságot, de az iraki beavatkozás épp az ellenkezőjét teszi. TG
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.