Kifordított adózás
Az adóztatás története kis túlzással felfogható az adóbehajtó állam és a teljesítés alól kibújó kötelezettek küzdelmének. Az állam feladata pedig sok millió felügyelendő adózó és vállalkozás korában igen nehéz. A modern áfarendszer ravasz szépsége éppen abban rejlik, hogy az adót tulajdonképpen a sok millió fogyasztó viseli; de az APEH-nek csak a pár százezres vállalkozói kört kell ellenőriznie.
Az egyik legegyszerűbb csalási forma a forgalmi adózásban, ha a számla kiállítója „megfeledkezik” az adó bevallásáról és megfizetéséről, miközben adóalany vevője teljes joggal visszaigényelheti a számla után az áfát. Adó helyett így akár állami „támogatásként” is működhet a rendszer. Az építőipar pedig az egyik olyan ágazat, ahol ez a veszély jelentős: a hosszú, gyakran a feketegazdaságot érintő alvállalkozói láncokat igen nehéz figyelemmel követni.
Ezért született meg a gondolat, hogy az áfa áthárításának a láncát ebben az iparágban meg kellene törni. Ha nincs számlázott áfa, elmulasztott befizetés és jogosulatlan visszaigénylés sincs. Ezért január 1-jétől az ingatlanhoz kapcsolódó építési-szerelési, fenntartási, takarítási, tisztítási, karbantartási, javítási, átalakítási, bontási szolgáltatások esetén nem kell a számlában az általános forgalmi adót felszámítani, ha a megrendelő maga is áfaalany; ehelyett a megrendelő köteles rendezni az áfát.
Mi okozta mégis a gondot? Először is: a fenti meghatározás nem túl részletes. Mit tekintünk „fenntartásnak”, „karbantartásnak”, „átalakításnak”? És mi része az ingatlannak, mi pedig az ingatlanban elhelyezett, de önálló eszköz? Az ajtók végül is leakaszthatók a zsanérokról. A műszaki berendezések lecsavarozhatók a falról. Mi a helyzet egy némi huzalozási munkával is járó, de alapvetően mozgatható számítógéppark kiépítésénél? A rendelkezés legfőbb hibája tehát az, hogy számos esetben képtelenség lett volna megállapítani, számlázhat-e áfa nélkül a vállalkozó.
A másik komoly veszély abban rejlik, hogy ha a megrendelő megad egy adószámot, akkor a szolgáltató áfa nélkül számlázza az elvégzett munkát. De hogyan fogja a adóhatóság vagy éppen a szolgáltató ellenőrizni, hogy minden esetben valós adószámot adott-e meg a megrendelő, és valóban a sajátját adta-e meg, nem pedig csak kikereste egy szombathelyi, nyíregyházi vagy pécsi vállalkozó adatait az interneten?
Az áfa rendszerében éppen az lenne a hatékony, hogy mivel a vállalkozó minden vevőjének felszámítja ezt az adót, az APEH a vállalkozó ellenőrzésével is biztosíthatja, hogy az áfát a fogyasztók megfizessék. Ezt az alapvető funckiót kezdi ki a fordított adózás intézménye, amikor a vállalkozó az elvégzett munkája után nem minden esetben köteles áfát felszámítani.
A hétfői törvénymódosítások nagyrészt kezelik a problémákat. Leszűkítették a fordított adózás körét a ténylegesen építőipari szolgáltatásokra: május 1-jétől csak az építésiengedély-köteles, ingatlant létrehozó, bővítő, átalakító, bontó munkálatok esnek ez alá, „egyéb” szolgáltatás már nem. Ilyen szűkebb körben talán jobban ellenőrizhető a megrendelő adószámának a hitelessége is.
A tanulság: az adókikerülés ellen csak óvatos lépésekkel lehet védekezni. Minden drasztikus intézkedés a kibújás újabb kapuit nyithatja meg, és minden lépés a jóhiszemű adózókat is sújtja – miközben az adórendszer túlbonyolítottsága miatt gyakran panaszkodnak Magyarországon. Ugyanakkor a feketegazdaság visszaszorítása az adójogalkotás elsőrendű fontosságú feladata lenne, hiszen a magyar adórendszer tragédiája, hogy igen szűk a tényleges befizetők köre. A kérdés a következő évek kapcsán éppen ezért az, hogy sikerül-e olyan intézkedéseket találni, amelyekkel érdemben csökkenthetők az adókikerülés esélyei, de nem terhelik feleslegesen a tisztességes adózót.
A szerző a KPMG szenior adómenedzsere
