Magyarország kiárazása

Bár a magyar politikai élet a vasárnapi népszavazás utóéletétől hangos, a gazdaságra már februárban, azaz a vizitdíjról, a kórházi napidíjról és a tandíjról tartott referendum előtt rászámoltak a pénzpiacok. A nemzetközi pénzpiac kockázatérzékenységének növekedése már 2007 nyara óta nyilvánvaló, ami a biztonságosnak számító eszközök, vagyis a fejlett országok állampapírjai felé terelték a befektetői keresletet. Ennek megfelelően a tízéves amerikai állampapírhozamok drasztikusan csökkentek, és a hosszú lejáratú eurókötvények hozama is jelentősen mérséklődött. A közép-európai országok szempontjából igazi pénzpiaci megmérettetést jelentett az elmúlt háromnegyed év, és a befektetők általában kedvezően, mondhatni kvázi fejlett országokként árazták a visegrádi országok állampapírjait. Néhány hónap bizonytalan trendje után novembertől kezdve a cseh, a szlovák és a lengyel hosszú lejáratú államkötvények hozama is csökkenni kezdett. Eközben a magyar állampapírok előbb lassabb, majd januártól gyorsuló hozamemelkedésbe kezdtek, és a népszavazás előestéjén már kritikus volt a helyzet a magyar állampapírpiacon.

Úgy tűnik, miközben a közép-európai országokat a nemzetközi pénzpiac ma már általában fejlett országokként kezeli, Magyarországot kiárazták a régióból, és a hazai piac a lényegesen kockázatosabbnak ítélt feltörekvő országokkal, így például Törökországgal került egy besorolás alá. De mi az oka annak, hogy Magyarország relatív megítélése éppen akkor szakad el jelentősen (éspedig negatív irányba) a régió többi országáétól, amikor sikerrel teljesítettük az államháztartási konszolidáció egyik legnehezebb, a GDP arányában 3,5 százalékos hiánycsökkentést eredményező szakaszát?

Úgy gondolom, hogy a választ nem a politikai, hanem sokkal inkább a gazdasági természetű magyarázatokkal ragadhatjuk meg. A demokrácia és a politikai biztonság alapvetően fennáll, addig a pártpolitikai viták, széthúzások, egymásnak feszülő indulatok másodlagosak a nemzetközi pénz- és tőkepiacok számára. A magyar gazdaságról alkotott vélemény ma azért lényegesen rosszabb, mint a cseh, a szlovák vagy a lengyel gazdaság megítélése, mert maguk a jelenbeli gazdasági folyamatok, sőt, a közeljövő kilátásai is számottevően rosszabbak. A másutt tavaly megfigyelhető hat százalék fölötti – de 2008-ban is öt százalék körül várható – növekedéssel szemben Magyarország az idén is jó esetben két százaléknál gyorsabban bővül. Míg a foglalkoztatás a többi visegrádi országban átlag két százalékkal nő, nálunk jó, ha stagnál, és a magyar munkanélküliség emelkedésével szemben más közép-európai országokban látványos csökkenés tapasztalható.

Miközben a cseh, a szlovák és a lengyel GDP-arányos államháztartási hiány immár megbízhatóan a maastrichti háromszázalékos referenciaértéken belül tartható, addig Magyarország a négy százalék eléréséért küzd. Nálunk a külső egyensúly javulása pangó beruházások mellett megy végbe, míg a cseh és a szlovák gazdaság szárnyaló beruházási aktvitás mellett ért el külkereskedelmi többletet. Rövid távon tehát a többi visegrádi országénál rosszabb növekedési, vállalati jövedelmezőségi és munkapiaci kilátásaink vitathatatlanok, ráadásul gyengébb makrogazdasági stabilitás és lényegesen magasabb, a foglalkoztatást különösen terhelő adóztatás mellett. Hosszabb távra előre tekintve sem láthatók ugyanakkor a régió többi országához képest versenyelőnyeink, egyelőre a kiemelten fontos humántőke területén is inkább relatív versenyhátrányok (rosszul teljesítő közoktatás, kirívóan gyenge idegennyelv-ismeret) regisztrálhatók. Bármennyire is fájó tehát Magyarország kiárazása a fejlett közép-európai országok közösségéből, makrogazdasági mutatókkal sajnos igencsak jól alátámasztható.

A szerző a Kopint-Tárki kutatási igazgatója