Meggazdagodtunk
Magyarországon a közvélemény még nem igazán vette tudomásul, hogy az EU-csatlakozással hazánk végképp átkerült a fejlett országok közé. Persze, nehéz a drasztikus reálbércsökkenés idején azt elmagyarázni, hogy a magyarokra immár a világ irigyelt részének tagjaként tekintenek sokfelé a világban, ám ez ettől még tény marad. Elvégre a magyar GDP eléri az EU-átlag 65 százalékát, sok afrikai vagy ázsiai ország legfeljebb csak álmodozhat erről. És a gazdagság kötelezettségekkel is jár: adakozni kell(ene).
Az ENSZ azt a célt tűzte fejlett tagjai elé, hogy GDP-jük 0,7 százalékát fordítsák fejlesztési segélyekre. Ezt jelenleg csak szűk egytucatnyi állam éri el a világon, de az új EU-tagok által jelenleg nyújtott 0,04–0,12 százalék még ennek tudatában is roppant szerénynek nevezhető. Főleg annak fényében, hogy 2010-re 0,17 százalékot vállaltak be, 2015-re pedig már 0,33-ot. (Hazánk 2005-ben 0,11 százaléknál tartott.)
Az Európai Parlament is érdemesnek találta a témát arra, hogy külön határozatot hozzon az új tagállamok vállalásaival kapcsolatban. A határozatot Danuté Budreikaité litván képviselő jelentése alapozta meg, amelyben azon aggodalmának ad hangot, hogy (részben a költségvetési megszorítások miatt) a 2004-ben és a 2007-ben csatlakozott országok némelyike nem lesz képes betartani a vállalását.
Ennek elkerüléséhez az első lépés talán éppen az lehet, ha a közvéleményben is tudatosodik a probléma. UGy
