Mi lehet a tandíj eltörlésének a következménye?

Manherz Károly, az oktatási és kulturális tárca szakállamtitkára
Egyeztetések
„Annyiban nem lesz változás, hogy tovább folyik a szakmapolitikai munka a felsőoktatási kerekasztalon. Azt ugyanis a hallgatók sem vitatják, hogy valamilyen formában és meghatározott mértékben nekik is hozzá kell járulniuk a taníttatásuk költségeihez, nem véletlen, hogy tavaly őszszel alternatív javaslatot nyújtottak be. A minisztérium azt nem tartotta elfogadhatónak, a diákok pedig a jelenlegi rendszert. Ám ezek mellett még számos megoldás képzelhető el, közösen kell erről megállapodnunk. Éppen ezért nagy várakozással tekintek a rektorok elképzelése elé, ők áprilisra készítik el a végleges anyagukat. Ám azt sem hallgathatom el, hogy a diákok kevesebb ösztöndíjat kaphatnának, mint ha lenne fer, hiszen a befolyt összeg jelentős részét az intézményeknek erre a célra kellene fordítaniuk.”

Nagy Zoltán, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának egykori alelnöke
Meggondolnák
„Az igenek győzelme megmutatná, hogy a társadalom jelentős része nem fogadja el a tandíjat vagy az ahhoz hasonló megoldásokat. Így minden politikai erőnek ötször is meg kellene gondolnia, ha ilyen megoldást kívánna bevezetni. Az is várható, hogy az ideinél és a tavalyinál többen jelentkeznének egyetemre, főiskolára, bár ez a növekedés nem lenne drámai mértékű, hiszen az elmúlt egy-két évben megfigyelhető csökkenésnek számos egyéb oka is van. S bár a rosszabb helyzetben lévő, de nagyon tehetséges diákok valóban komoly állami támogatást kaphatnak, a legszegényebb fiatalok közül sokakat elriaszthat az, hogy tandíjat kellene fizetniük. Az pedig nem igaz, hogy az intézményeknek bevételkieséssel számolhatnak, hiszen eddig nem szedtek be pénzt, ez csak ősztől lenne aktuális.”

Szabó Zoltán, a parlament oktatási bizottságának szocialista elnöke
Hiányozna
„Nagyon hiányozna a felsőoktatás rendszeréből az a pénz, amit a tandíj jelent. De nem csak amiatt, mert a többletforrásra nagy szükségük lenne az intézményeknek a fejlesztéshez. Ennél sokkal fontosabb, hogy a tanítási »önrész« kiiktatásával mérsékeltebb lenne a diákok ösztönzési lehetősége, illetve az a joguk is csorbulna, hogy megköveteljék a színvonalas oktatást. De a felelősségük is csökkenne abban, hogy olyan egyetemet és főiskolát, illetve olyan szakot válasszanak, amelyre fizetőképes kereslet van a munkaerőpiacon, s amelyek elvégzése révén könnyen el tudnak helyezkedni. Mindezek miatt a kormánynak egy új felsőoktatási finanszírozási konstrukciót kellene kidolgozni, de őszintén szólva meg lennék lepve, ha ezt a szaktárca még nem találta volna ki.”

Sió László, a Fidesz oktatási műhelyének vezetője
Közjó
„A riogatások ellenére nem fog összeomlani a felsőoktatási rendszer, hiszen az intézmények eddig nem szedtek be tandíjat, tehát nem lesz kevesebb pénzük, mint most. A kormánynak többrétű feladata lenne az igenek győzelme esetén. Vissza kellene állítani a korábban jól működő családtámogatási szisztémát. Emellett olyan ösztöndíjrendszert szükséges kidolgoznia, amelynek alapján nem a diáktól behajtott összeg egy részét kellene erre a célra fordítani, hanem az államnak lenne kötelessége ezt fedezni. Hiszen a tanulás nem csupán az egyénnek jó, hanem a társadalom egészének is, ugyanis profitál majd a fiatal tudásából, munkájából. S meg kell állítani azt a rossz folyamatot, amelynek eredményeképp 2003-tól 2007-ig 56 500-ról 42 700-ra csökkent az államilag támogatott férőhelyek száma.”

Mészáros Tamás, a Budapesti Corvinus Egyetem rektora
Színvonal
„Az idén még csak 88 millió forint esne ki, hiszen mindössze egy évfolyam négy hónapos befizetéséről lenne szó. Ám a tandíj teljes beüzemelésével 1,2 milliárd folyna be a kasszánkba, ez már jelentős tétel az egyetem évi 16-17 milliárdos költségvetését figyelembe véve. S nem csupán az lenne baj, hogy nem tudnánk javítani az oktatási színvonalunkon, például azzal, hogy több szakot indítunk angol nyelven, illetve külföldi professzorokat hívunk meg hosszabb időre oktatni, hiszen annak az intézménynek, amely versenyképes akar maradni a világgal, alapvető követelmény a képzéseinek ilyen jellegű bővítése, illetve ismert és rangos tanárok tartós foglalkoztatása. Emellett a tandíj eltörlésével elveszne a diákokat ösztönző erő is, amelyet pénzzel egyáltalán nem lehet pótolni.”