Milyen válság?
Keresve sem találhatott volna jobb igazolást szavai alátámasztására Jean-Claude Trichet, az Európai Központi Bank elnöke tegnap, amikor az Európai Parlamentben tartott meghallgatásán úgy vélte, az eurózóna gazdasági alapjai szilárdak. Épp aznap látott ugyanis napvilágot a legfrissebb német és francia üzleti bizalmi index. Ezek – erős euró ide, amerikai hitelválság oda – arról tanúskodnak, hogy Európa meghatározó gazdaságainak kilátásai korántsem olyan borúsak, mint sokan tartottak tőle.
Különösen a német konjunktúra alakulása adhat okot nálunk is óvatos optimizmusra, hiszen a legfontosabb exportpiacunkról van szó. És bár amint azt a Magyar Nemzeti Bank legutóbbi konvergenciajelentése is megállapította, az üzleti ciklusok szinkronja az ezredforduló óta gyengült valamelyest, a német lendület kitartása a magyar gazdaságot is magával húzhatja, különösen, ha sikeres lesz nálunk a fiskális konszolidáció. Ami ennyi rossz hír közepette mégiscsak valami.
Persze most sem érdemes túlzott eufóriába esni. A meglepően jó német adatok ugyanis főként az ottani exportőrök teljesítményének köszönhetők, a német (és európai) polgárok egyelőre nem nagyon akarják kinyitni a pénztárcájukat. Márpedig ha az amerikai recessziós problémák esetleg más fontos exportpiacokon – például Kína, Oroszország – is súlyosabban éreztetik hatásukat, akkor az a német feldolgozóipart – és a magyar beszállítókat – sem kerülheti el.
De van egy még inkább óvatosságra intő körülmény is.
A német feldolgozóipar javuló termelékenységének, a 40 éve nem látott ütemű munkahelyteremtésnek okai között ugyanis épp azokat a reformokat kell keresni, amelyek a jóléti kiadások csökkentésével igyekeztek mérsékelni az ottani munkaerőköltségeket. Ma Magyarország nem ebbe az irányba látszik elmozdulni. Ezen pedig Németország sem segíthet...
