Oázisok a magyar ugaron

Most éppen a Magyarországra kihelyezett szolgáltató központokról derült ki, hogy a vérünket szívják, kizsákmányolják a magyart. Mást sem hallunk, mint hogy gazdaságunk a globalizáció játékszerévé vált, ki vagyunk szolgáltatva a befektetők kénye-kedvének. Azt kell mondanom, mindez érthető. A hozzá nem értők közül valószínűleg kevesen látják át a bonyolult gazdasági folyamatokat, és bizony nem nagyon volt, aki elmagyarázza, mi zajlik körülöttünk. Ráadásul nemcsak itthon állt minden a feje tetejére, hanem a világ más tájain is óriási átalakulások mennek végbe.

Az ország az elmúlt közel két évtizedben történelme legsikeresebb gazdasági átalakulását vitte véghez, köszönhetően a beáramló hatalmas mennyiségű külföldi tőkének. A 90-es évektől oázisokként nőnek ki a magyar ugarból a világszínvonalon termelő nemzetközi vállalatok, amelyeknél már a gyártás, összeszerelés sem csak „betanított” munkát jelent. Komoly minőségi kritériumoknak megfelelően kell még a legegyszerűbb munkafolyamatokat is elvégezni. Azok, akik egy ilyen, nyugatról betelepült vállalatnál dolgoznak, megtanulják, milyen is a jól szervezett, hatékony munkavégzés. Nem véletlen, azzal, hogy egy „multi” referenciáját is fel tudják mutatni, értékük egy csapásra megnő a munkaerőpiacon.

Térjünk azonban vissza a szolgáltató központokhoz. Jelentős részük összetett, nagy figyelmet és precizitást igénylő üzleti jellegű szolgáltatásokat végez. Könyvelés, beszerzés, bérszámfejtés, humánerőforrás-menedzsment vagy informatikai rendszerek üzemeltetése – csak néhány példa a tevékenységükre. E cégek a befektetések második hullámát képviselik, tevékenységük legfontosabb eszközei, értékteremtői az emberek, nem pedig a gyártósorok. Dolgozóiktól legalább egy idegen nyelv és egy szakma ismeretét követelik meg, és a magas fokú szervezettség, valamint a szolgáltatások minőségi követelményei miatt számos egyéb ismerettel is rendelkezniük kell. Csoportmunka, projektmenedzsment, minőségbiztosítás, kommunikációs ismeretek – mind része annak a komplex tudásnak, amit el kell sajátítaniuk. Mindezek ellenére el kell ismerni, hogy – kevés kivétellel – még mindig a szolgáltatóipar értékteremtő hierarchiájának alján lévő, alacsonyabb tudásigényű szolgáltatásokat végzik.

Jogos a kérdés: akkor miért olyan fontosak? Valóban csak a foglalkoztatás, a munkahelyteremtés szempontjából érdemelnek figyelmet? Úgy vélem, szerepük az ország gazdasági modernizációja szempontjából legalább olyan jelentős. A betelepülő cégek ugyanis nagyon magas színvonalú munkakultúrát is hoznak magukkal, amelynek általánossá válása nélkül nem gondolhatunk a magyar gazdaság hatékonyságának, termelékenységének növekedésére. Diákjainkat jó esetben is csak a szakmára tanítja meg az iskola, jól dolgozni nem! Ezeknek a vállalkozásoknak nagyon fontos szerepük van nemcsak a munkakultúra és az üzleti etika színvonalának javításában, hanem ezáltal a társadalom fejlődésében is. A gazdasági előnyökön túl ezért is tartom fontosnak és szükségesnek, hogy a kormány támogassa a letelepedésüket.

Hogy idejönnének e nélkül is? Ha igaz lenne ez a megállapítás, akkor nem fordítanának még a fejlett államok is hatalmas összegeket befektetésösztönzésre. Hiszen mindenütt tudják, hogy egy ország jólétének modern, versenyképes gazdasága az alapja. És ne felejtsük el, egyelőre Magyarország GDP-jének döntő részét az itt működő nagyvállalatok biztosítják.

Érdekünk, hogy tanuljunk tőlük, „használjuk ki”, vegyük át az ezekben a cégekben rejlő tudást és tapasztalatot. Az a képzés, amelyet a dolgozóikba fektetnek, örökre itt marad. Ha pedig egyre nagyobb arányban rendelkezünk magas színvonalon dolgozni tudó, jól képzett munkaerővel, akkor a gazdaság fejlődése biztos alapokon halad majd tovább.

A szerző a Magyar Outsourcing Szövetség elnöke