Mandátumának végéhez közeledve általában „elhullajtja” néhány tagját az Európai Bizottság. Nincs ez másként a 2004–09-es ciklusban sem. Elvégre vezető politikusokról van szó, akiknek a következő néhány évre is kell valami magas sarzsiról gondoskodniuk maguknak.
Nem kell tehát csodálkozni azon, hogy Markosz Kiprianu ciprusi egészségügyi biztos hazája külügyminiszterévé avanzsál. Franco Frattini olasz bel- és igazságügyi biztos vélhetően hasonlóképpen cselekszik az áprilisi olasz választásokat követően (ha ott tényleg Berlusconi győz). Joe Borg máltai halászati biztosról is rebesgetik, hogy visszatér saját országába. És erősen kérdéses Joaquín Almunia spanyol gazdasági biztos brüsszeli jövője is. Ha ugyanis a várakozásoknak megfelelően honfitársa, Javier Solana lesz az EU „külügyminisztere”, akkor a másik spanyolnak ki kell kerülnie a bizottságból (hiszen egy tagállamnak csak egy állampolgára lehet ott).
A távozók listája tehát meglehetősen hosszú – és éppen ez jelenti a gondot. Ezúttal alighanem túlságosan sokan lépnek le idő előtt az unió „kormányának” tekintett 27 tagú testületből. Ez egyes európai parlamenti képviselők szerint már felveti a Barroso-bizottság szétesésének a veszélyét is. Más EP-képviselők viszont örülnek a távozási hullámnak. Az utódoknak ugyanis beiktatásuk előtt parlamenti meghallgatáson kell részt venniük. És ez kiváló alkalom az EP fontosságának, illetve hatalmának a demonstrálására. UGy
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.