Találjuk fel újra Európa pénzügyi piacait
Miként is kellene kinéznie a jövőbeni európai pénzügyi piacnak? Először is, egységes játékszabályokat kellene teremteni az EU egészében. Másodszor, konszolidálni kellene az európai bankszektort, kiiktatva a fúziók és átvételek útjában álló akadályokat. Harmadszor, az európai piacokat maradéktalanul integrálni kellene a pénzügyi központok globális hálózatába, különös tekintettel az Amerikában és az Ázsiában lévőkre.
A pénzügyi szolgáltatásokról szóló, 1999-ben elindított és lépésenként végrehajtott akcióprogram az értékpapírpiacokra összpontosított. Általa fokozódott a verseny és az innovációs hajlam a szakmai kereskedők körében, de az intézményes piaci szereplők is bátorítást kaptak a határokon átnyúló műveletekhez. Mindennek folytán jelentős haladást sikerült elérni a „nagykereskedelmi” szintű értékpapírszektorban. De a lakossági fogyasztói kört nagyrészt figyelmen kívül hagyták.
Az „európai belső piacot” azonban nem lenne szabad a nagykereskedelmi szereplőkre korlátozni. A kiskereskedelmi fogyasztók is esélyt érdemelnének, hogy a termékeket és szolgáltatásokat bármely tagországban igénybe vegyék, ez a bankoknak is érdekükben állna. Az Európai Bizottság egyik felmérése szerint a lakosság több mint 10 százaléka szeretne külföldi banki és biztosítási szolgáltatásokhoz jutni, de csak 5 százaléknyi hányad tudott külföldi pénzintézetnél számlát nyitni. Az európaiak mindössze három százalékának van nem hazai kibocsátótól származó hitelkártyája, és ugyanekkora hányad folytat külföldi bankkal nyugdíj-előtakarékosságot. A nem helyi banktól felvett jelzáloghitelek aránya alig egy százalék.
Az okok eléggé világosak. Egyrészt léteznek természetes – nyelvi és gondolkodásbeli – korlátok, de vannak ember által alkotott akadályok, például azok, amelyek az eltérő nemzeti jogalkotásból erednek, akár a befektetői, akár a fogyasztói védelem körében. A szabályozásban meglévő különbségek óriásiak. Milyen tájékoztatási kötelezettségük van a bankoknak? Milyen formalitásoknak feleljen meg egy ügyfél, ha más EU-tagországban akar számlát nyitni? Nincsenek egységes hitelnormák, ami a bankokat és a fogyasztókat egyaránt hátráltatja a határokon átnyúló üzleti tevékenységben. A politikusoknak éppen ezen a ponton kellene lépniük, mert csak harmonizált szabályok segítségével lehet kiküszöbölni az eltérő tagállami rendezés miatti időveszteséget.
Az európai pénzügyi piaci mozaik egy további hiányzó eleme az adószabályozás harmonizálása. Itt nemcsak az adókulcsok egymáshoz igazításáról van szó, hanem a tagországok közötti kereskedelem megkönnyítését célzó harmonizációról. Ha például az adóköteles jövedelem meghatározásának vagy a veszteségek elszámolásának nincsenek egységes szabályai, akkor a bankok nehezen tudják a termékeiket más országban értékesíteni vagy a vállalati struktúrájukat a tagállamok között optimalizálni.
A problémák ellenére sikerült jelentős haladást elérni az egységes pénzügyi piacok megteremtésében. Az egységes európai fizetési térség (SEPA) technikai feltételei létrejöttek, a fogyasztók ugyanolyan biztonsággal és hatékonysággal tudnak euróban külföldre fizetni, mint odahaza. Az egységes európai pénzügyi piacokhoz a felügyeleti hatásköröket is központosítani kell, fel kell gyorsítani a konvergenciát, elsőbbséget kellene adni a tagállami hatóságok szorosabb együttműködésének.
A végső cél az lenne, hogy az EU-léptékben tevékenykedő nagybankok felügyeletére egyetlen, felelős intézmény jöjjön létre, miközben a tagállami szabályozó hatóságok csak a belföldi pénzintézetekkel foglalkoznának. A központosított pénzügyi felügyelettel el lehetne kerülni, hogy a bankoknak – más-más hatóságok céljára – meg kelljen kettőzniük a beszámolóikat. Egyúttal el kell távolítani a határokon átnyúló fúziók és átvételek útjában álló akadályokat, hogy létrejöhessenek globális léptékben is versenyképes bankok.
Németország jól illusztrálja, hogy milyen problémák akadnak, ha valamely tagállam bankszektorát elkerüli például a konszolidáció irányába mutató globális trend. A gazdaság méreteihez viszonyítva a legtöbb német bank továbbra is túl kicsiny, és elmarad a nemzetközi versenytársaitól, mind a piaci tőkeérték, mind a mérlegfőösszeg alapján. Németországnak három vagy négy nagybankra lenne szüksége, amelynek el kellene foglalnia helyét a vezető európai bankok sorában, és a konszolidációs folyamat élén kellene haladnia.
Más országokban a politikusok már évekkel ezelőtt kitűzték a bankszektor modernizálásának menetrendjét, ezzel élénkítették a versenyt mind a fogyasztók, mind az érintett pénzintézetek javára. A német bankrendszer jelenleg fékezi a növekedést. Miközben állami bankok jogosultak privát versenytársaik átvételére – és ezt meg is teszik –, ennek ellenkezőjét törvény akadályozza meg, és ez torzítja a versenyt.
A pénzügyi szolgáltatások egységes és integrált piaca jó platform lenne az innovációhoz és a verseny fokozásához. Növelné Európa globális szerepét, és lehetővé tenné, hogy a bankjai helytálljanak a világpiacon. Bár sikerült sok mindent véghezvinni, legfőbb ideje, hogy befejezzük a munkát.
A szerző a német bankszövetség igazgatója
Copyright: Project Syndicate/Europe’s World, 2008@ www.project-syndicate.org, www.europesworld.org
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.