Nem voltak szakpolitikai viták, nem tudott meg többet az állampolgár a reformokról, nem ütköztek a vélemények a kilábalásra tett javaslatokról, egyszerű üzenetek röpködtek arról, akarunk-e többet fizetni, vagy nem. Ez volt a népszavazási kampány. Azonkívül, hogy már csak ilyen ez a „medializált” világ – végletekig leegyszerűsített tartalmak –, a két politikai oldal összecsapása sem volt bonyolult: kié legyen a hatalom, megbukik-e Gyurcsány Ferenc.
A Fidesz a magyar habitusra jó érzékkel apellálva – „ezeknek” nem fizetek egy fillért sem, éljünk a mának – a mozgósításra tette a hangsúlyt, saját magához képest megújulva. A tömegrendezvények helyett most inkább kisebb, helyieket tartott országszerte, s a helyi médiában helyezte el üzeneteit. Kampánya elején „mindenkinek játszott”, igyekezett a baloldali érzelmű embereket is megtalálni, a végén ismét saját táborához fordult.
A „nemeket” akarta kisajátítani az SZDSZ, szokásos, a liberálisoknak szóló kampányát korán elindította, legalább ötször cserélt tartalmat. Nem akart mozgósítani az MSZP, csak magyarázni, tájékoztatni igyekezett, bár sokak szerint későn. A „vereségmenedzselés”, az új témák felkínálása kötötte le az erőit.
Bár lezárult a kampány, amelyben mindenki járta a saját útját, s amely után mindenki magyarázza a saját olvasatát, ne legyünk naivak: más ügyek mentén, de tovább folyik a küzdelem, újabb és újabb kampányok jönnek. TE
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.