A főrészvényes magánya

Túl vagyunk a Mol közgyűlésén. Az osztrák OMV nem tudta szerdán maga mellé állítani a szavazók többségét, emiatt nem sikerült elmozdítania a megvásárolni kívánt magyar vállalat két vezérigazgatóját sem. Még csak zavarba sem tudta hozni az igazgatóságot az elmúlt tíz hónap tranzakcióinak hátterét firtató kérdéseivel. Szép sorban választ kapott majdnem minden kérdésére. Amire nem, az vagy nem is tartozott a közgyűlésen tárgyalandó események közé, vagy egyébként sem akarták az orrára kötni, lévén üzleti titok. Nem a 2007-es közgyűlés például annak a 2008-as megállapodásnak a fóruma, amelynek kapcsán csak annyi biztos, hogy az ománi nemzeti olajtársaság (OOC) 7 százalék Mol-részesedéshez jut. Azt viszont nem tudni, hogy mit kap cserébe a magyar cég. Üzleti titoknak pedig például más részvényügyletek részletei minősültek.

Annyit mégis elért az osztrák cég, hogy új könyvvizsgálók fogják átrágni magukat a vitatott tranzakciókon. Olyan szerződésekről van szó, amelyek a hivatalos Mol-álláspont szerint a csoport terjeszkedését, növekedését szolgálják, az OMV viszont úgy véli, kifejezetten értékrombolók, ráadásul fő céljuk a tulajdonhányadok baráti kezekre játszása.

„Független, baráti, együtt szavazó és másfajta részvényesek sincsenek” – utasította el az OMV által alkalmazott csoportosítást Hernádi Zsolt elnök-vezérigazgató. Csak egyfajta részvényes van. Tiltakozott a médiában olvasható, illetve hallható minősítés ellen is, amely szerint „közvetve a Mol menedzsmentje ellenőrzi a részvények mintegy 40 százalékát”. Valóban nem ellenőrzi közvetve. Úgy kellene fogalmazni, hogy nehezen képzelhető el, hogy az MFB Invest, az OTP Bank, a BNP Paribas vagy a Magnolia Finance, a CEZ, újabban pedig az Oman Oil ne az igazgatóság mögött sorakozna fel azokban az ügyekben, amelyekben a menedzsment az OMV közeledését igyekszik elhárítani. De persze elképzelhető.

Egyébként éppen a részvényesek érdemi hányadának a meggyőzése hozott volna látványos fordulatot a közgyűlés eseményeiben. Nem jött össze. A nagyközönség persze így is jól járt. Már maga a közgyűlés mulattató elemekkel indult. A menekülési útvonalak megjelöléséből és az orvos elérhetőségének közléséből azonnal tudta a publikum, hogy komoly dolgok következnek. A rosszkor felolvasott hozzászólások, az értetlenkedések, a magyar nyelvű felszólalás követelése a magyarul nem tudó felszólalótól, egy alkalmazotti alákérdezés (jaj, mi lesz velünk, ha megvesz az OMV!) csak színezték a rendezvényt. Természetesen maga az OMV–Mol kérdés-feleletesdi is szórakoztató volt.

A szerdai találkozó a hazai pályán játszó Molnak kedvezett. Az OMV egyelőre nem tudta megszorongatni. Leszögezte, amit eddig is leszögezett, hogy a magyar cég igazgatósága akadályozza a tulajdonosi struktúrával kapcsolatos tisztánlátást. Megkérdőjelezte a közgyűlésen elfogadott számos határozat érvényességét is, és közölte: perelni készül. Nehéz feladatnak ígérkezik, de több vasat is tart a tűzben. Bízhat abban, hogy a tranzakciók újbóli felülvizsgálata eredményeként fogást találhat a Mol-vezetőkön. Remélheti, hogy az általa tervezett fúzió ésszerűségét alátámasztó uniós állásfoglalás születik majd. Igaz, Brüsszel nem mond olyat, hogy „keljetek egybe”, s olyat is ritkán, hogy „szakítsatok”, de mindenképpen tisztább képet teremt. És ott van még az eszköztárában az igazi nagy dobás: ajánlatot tehet a Molra. Erre persze még nem adottak a feltételek – mondta nemrég Wolfgang Ruttenstorfer vezérigazgató, Hernádi Zsolt szerint pedig ajánlat híján nincs is miről beszélni.

Miközben a piac azt lesi, mit lép az OMV, a Mol előzött: 10-ről 25 százalékra emelte a cégnél tartható saját részvények arányát. „Ki tudja – szólt a szakmai magyarázat –, hátha nemsokára nagy menynyiségű, mondjuk 20 százaléknyi Mol-részvény jelenik meg a piacon. Gyorsan fel kell vásárolni, különben a túlkínálat miatt leesik a papírok ára.” Az OMV-nek 20,2 százaléka van. A játszma folytatódik.

A szerző a Világgazdaság munkatársa