Fogolycsere

Ha valaki azt hitte, hogy a koalíciós szakítás napjához – április 27. – közeledve egyre jobban tisztul a kép, az tévedett. A következő lépések nem nagyon látszódnak, sodródás van, ez tény. A szocialisták között páran bizakodnak, hogy az SZDSZ meggondolja magát, vagy ha mégsem, Kóka János lesz a pártelnök, újra lehet gombolni a kabátot, s a liberális táborban is akad olyan, aki nem vinné szakításra az ügyet.

De a közös nevező nem látszik: az egyik „bársonyos”, a másik „radikális” reformot akar. Valamiféle együttműködést szorgalmaz az MSZP, de hogy még a koalíciós szakítást megelőzendő, vagy a majdani kisebbségi kormány támogatására, ez sem világos. Persze nem tárgyalnak, csak mindkét fél mondja a magáét. Így aztán továbbra is az tűnik valószínűnek, hogy az MSZP nekiáll Gyurcsány Ferenccel a kisebbségi kormányzásnak, aztán, ahogy múlnak majd a hetek, kiderül, egyáltalán megy-e. S hogy hol siklott ki a szocialisták között a legreformerebbnek tűnő miniszterelnök „forgatókönyve”?

Az MSZP állítja, nem az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülésével, hanem már 2006 tavaszán, a kormányalakításkor. Az egyik tábor szerint azért, mert soha nem állt egységes csapatként az MSZP Gyurcsány Ferenc mögött, így ötletei a kivitelezéskor csak elvérezni tudtak, a másik tábor azt mondta: a reformőrület foglya lett a kormányfő. Most mindenesetre úgy tűnik, hogy a miniszterelnök az MSZP foglya, miközben Kóka János meg a „liberális reformoké”. TE