Károkozók

Nagy volt a káosz a tegnapi közlekedési sztrájkok nyomán, de nemcsak az utakon és a vasútvonalakon, hanem – úgy tűnik – a fejekben is. És most kivételesen tekintsünk el attól, hogy a főváros és az ország életét két olyan köztulajdonban lévő vállalat dolgozói bénítják meg, amelyek rossz finanszírozásuk és pazarló gazdálkodásuk miatt masszívan veszteségesek. Fordítsuk inkább figyelmünket a törvényi szabályozás hiányosságaira.

A VDSZSZ kalandorakciói – mint amilyen a tegnapi ad hoc munkabeszüntetés is volt – rávilágítottak arra, hogy az 1989-es, meglehetősen elnagyoltan megfogalmazott sztrájktörvénnyel nemcsak élni, de visszaélni is lehet. Több európai országban a munkaadókra és a munkavállalókra bízzák a munkabeszüntetésekre vonatkozó bejelentési kötelezettségek, az elégséges szolgáltatás vagy az előzetes egyeztetési mechanizmusok kidolgozását. Magyarországon ma erről sem lehet konszenzusra jutni. Részletes szabályozás kell rá.

A törvény módosításáról először az Országos Érdekegyeztető Tanácsban kellene végre közös nevezőre jutni. A Vállalkozók Országos Szövetsége már korábban világos és racionális javaslatokat fogalmazott meg. A munkavállalók ugyanakkor éppenséggel szeretnék megerősíteni a szervezkedési szabadságukat saját, készülő tervezetükkel. Ilyen helyzetben a kormánynak kellene előrelendíteni a tárgyalásokat, a munkaügyi tárca tett is ez ügyben kezdeményezéseket. Csakhogy a kabinet mozgástere szűk: még a szocialista párt sem akar újabb konfliktust felvállalni a társadalommal az OÉT megállapodása nélkül, nemhogy a Fidesz, amelynek támogatása fontos a kétharmadot igénylő módosításokhoz.

A szükséges változtatásokra így még akkor sincs nagy esély, ha azok nem a sztrájkjog csorbítására, a munkaadók hatalmának növelésére irányulnának, hanem a visszaélések megelőzésére és a kiszámíthatóság növelésére. Hogy ne lehessen túszul ejteni egy egész országot.