Keserűen a cukorról

Kimondani is rossz, lassan megszűnik Magyarországon a tradicionális élelmiszer-ipari ágazatnak számító cukorgyártás. A hazai feldolgozók alapvetően a két éve elkezdett uniós reformnak esnek áldozatul, amely a közösségi többletek csökkentésére irányul. A piaci szereplők – elsősorban a répatermelők – nem tudnak ellenállni a gyárbezárásokért ígért támogatásoknak, és a tevékenységük felszámolása mellett döntenek. Az ágazat végromlását sietteti, hogy a tavaly kezdődött világpiaci árrobbanás nyomán a cukorrépa-termelés versenyképtelenné vált más szántóföldi kultúrákkal (leginkább a gabona- és olajipari növényekkel) szemben. Ezért a gazdálkodók jobban járnak, ha a reformok kényének-kedvének kitett répatermelés helyett jövedelmezőbb növények vetésére állnak át. A csatlakozáskor öt feldolgozót működtető iparág krachja az angol–francia Eastern Sugar kabai gyárának bezárásával kezdődött 2006-ban, majd tavaly az osztrák Agrana és a német Nordzucker is bejelentette, megszünteti a cukor előállítását petőházi, illetve szolnoki üzemében. Az idén márciusban a Nordzucker határozott még megmaradt szerencsi gyárának felszámolásáról is, ezzel termelőként kivonult a magyar piacról. Így az ősszel egyetlen feldolgozó, az Agrana kaposvári gyára kezdi meg a kampányt. Az események következménye, hogy Magyarország nettó cukorexportőrből komoly importőrré vált, hiszen az ez évi termés a belföldi igények egyhatodát fedezheti. Sokan biztosra veszik, hogy az Agrana kaposvári üzemének is az idei lesz az utolsó szezonja, vagyis a jövő évtől a szükségleteket teljes egészében importból kell fedezni. Mivel a hazai éghajlat kedvez a cukorrépa-termelésnek, a külföldi tulajdonosok pedig az elmúlt években milliárdokat költöttek modernizációs fejlesztésekre, súlyos szabályozási hibának tűnik, hogy az uniós reformok kiszolgáltatottá teszik a magyar piacot. Gondoljunk csak arra: mi lesz, ha néhány év múlva elszabadulnak a nemzetközi cukorárak?