Kisebbségből előnyösebb
Egyelőre nem tudjuk, mi lesz a koalíció felbomlását követő új politikai struktúra, de a régió más országainak tapasztalatai alapján nem tűnik feltétlenül kedvezőtlennek egy kisebbségi kormányzás lehetősége. Csehországban az 1997-es valuta- és bankválságot követő év választásain nem alakult ki kormányzóképes többség. A kisebbségi kormányzás azonban nem járt együtt a gazdaság összeomlásával, sőt, sikeresen végigvitte a bankrendszer konszolidációját és megalapozta a stabil költségvetési helyzetet. Lengyelországban a 2003-as politikai botrányokat követően szakadt szét a szociáldemokrata koalíció, és a megválasztott kisebbségi kabinetnek sikerült keresztülvinnie amúgy népszerűtlen reformokat, amely megalapozta az azóta tartós költségvetési stabilitást.
Itthon az elsődleges pozitív hatás az lehet, ha elmarad a korábbi tapasztalatok alapján nemzetközi méretekben is kiugró választási költekezés 2009–2010 során. Az átlagosan a bruttó hazai termék 3-4 százalékára rúgó költségvetési lazítás, illetve emiatt a választást követő szükséges megszorítás ugyanis rendszeresen olyan sokkot jelent a gazdaságnak, amely az infláció, a kamatok, az árfolyam, az államadósság és a reálgazdasági kereslet jelentős kilengését okozza, és ezáltal újabb és újabb terheket rak a gazdaságra.
A kisebbségi kormányzás politikai szempontjai a választási költekezés ellen szólnak, hiszen a népszerűségvadászat eredménye egyetlen kisebbségben lévő párt hasznát jelentheti. Ez viszont valószínűleg nem érdeke a többségnek, hiszen ez az ő népszerűségük rovására történhet. Így kialakulhat egy olyan helyzet, hogy az Országgyűlés a szükséges törvénykezési munkát elvégzi, de nem kerül sor felelőtlen osztogatásra.
Fontos szempont, hogy a költségvetés helyzete egy fegyelmezett fiskális politika mellett teljesíthetővé teszi a konvergenciaprogram hiánypályáját. Az idei 4 százalékos hiány a tavalyi 5,5 százalékos deficitet követően akár teljesülhet is, hiszen a tavalyi évben számos egyszeri kiadási tétel növelte a kiadásokat, mint az autópálya-építések, a Grippen-beszerzés vagy a vasút feltőkésítése. Innen pedig nem elérhetetlen a jövő évi 3,2 százalékos deficitcél sem, különösen, ha a kialakult politikai helyzetben az unió szabályainak való megfelelés jelentené a konszenzust.
A régiós példák szintén azt mutatják, hogy apró lépésekkel és a kiadások szigorú keretek között tartásával lehet megalapozni a tartósan alacsony költségvetési hiányt, a beruházásnövekedés beindulásával pedig meg lehet kezdeni a kiadások nemzetijövedelem-arányos csökkentését. Arra csak a legritkább esetben látunk példát, hogy egy ország valódi nominális kiadáscsökkentéssel érje el a túlméretezett állam lefaragását, ilyenre leginkább csak a csőd szélére került országok kényszerülnek.
A cseh és lengyel tapasztalatok azt is mutatják, hogy a kisebbségi kormányzás időszaka egyfajta mérföldkő volt a gazdaságpolitika életében, és általában egy nemritkán hosszú, de ellentmondásokkal terhelt, kevésbé stabil növekedési korszak lezárása lett. Az egy-két évig tartó szakértői vagy külső támogatással működő politikai kormányok időszakában kristályosodott ki és szilárdult meg a társadalom széles körében is a stabilitás és a kiszámíthatóság iránti igény, amely az alacsony infláció és a szigorú költségvetési politika alapkővé szilárdulásán keresztül ezekben az országokban elvezetett a dinamikus és kiegyensúlyozott növekedést felmutató pályához.
A távoli időpont miatt korai azon gondolkodni, hogy mi következhet 2010 után, de amennyiben sikerülne a költségvetést viszonylag jó állapotban tartani addig, akkor a következő kormánynak lehetősége lenne arra, hogy a szokásos, választást követő megszorítási csomag helyett ezúttal egy fejlesztési programmal próbálja meg elnyerni a választók kegyét.
A szerző a K&H Bank vezető elemzője
