Piaci zárvány

Az elmúlt években kisebb-nagyobb ütemű nominális növekedés, az egyre nagyobb kínálat, a hatalmas könyvesházak megjelenése azt a képet mutatta, jól mennek a dolgok a könyvpiacon. Egy kicsit mélyebbre nézve azonban látható: az elmúlt öt esztendőben alig mozdult ez az ágazat, sőt tavaly már a magas infláció miatt a 2002-es szint alá esett a terület bevétele reálértéken számolva.

Így már változik a kép. A kiadók kénytelenek lesznek a nagy könyvkereskedők között partnert keresni, ami sokszor nyilván majd a tulajdonrész-eladással párosul. Legutóbb a Líra és Lant Zrt. vette meg a J.I.T. Lexikon Kiadó és Terjesztő Kft. üzletrészének 50 százalékát, ezzel hatra nőtt a Líra kiadóinak száma. A Pécsi Direkt Kft. (Alexandra) csoporthoz már hét kiadó tartozik (meg még 13 kizárólagos terjesztésű kiadó is). A másik megoldás, amikor a kiadók maguk állnak össze, erre az Ulpius Ház példája a legjobb, amely három kiskiadó társulásával az idén már egymilliárdos árbevételű csoporttá válhat. Igaz, a háttérben erre rásegített a Libri egyik fő tulajdonosának tőkeinjekciója is.

A jelszó tehát a koncentráció. Ez rá is nyomja majd a bélyegét a hazai könyvpiac következő néhány évére. De nincs miért tiltakozni ez ellen: a piacgazdaságban ez csupán egy módszer a kisebb cégek talpon maradására, ha más működési formában is. Hiszen nem juthat mindenkinek minden évben egy Harry Potter, a nagynevű hazai szerzőket is leszerződtették már a jelentősebb kiadók, s ugyancsak ezek a társaságok képesek megvásárolni néhány ezer dollár vagy euró áron (meg persze a royaltyért) a legjobb külföldi szerzőket.

A piac másik oldala azonban bizonytalanabb: vajon menynyit leszünk hajlandók könyvekre áldozni a jövőben mi, vevők. Mert ha nem sokkal többet, mint eddig, akkor az ágazat árbevétele tartósan egyfajta piaci zárványt alkothat, amelyben csak egymás elől szívhatják el a levegőt a szereplők.