Visszatartott kartellezők

A kartellezés a legsúlyosabb versenyjogsértés. A résztvevők rejtett tranzakcióikkal gazdasági működésük egy részét átláthatatlanná teszik, s ez a gazdasági folyamatok átláthatóságát is rontja. A közbeszerzésekhez kapcsolódó manipulációk pedig rendszerint összfonódnak a korrupcióval. A kartellek felgöngyölítése titkos-szövevényes természetükből adódóan rendkívül nehéz. Egyre hosszabb időbe telik, míg az alapos gyanúhoz elegendő információ – és bírói engedély – birtokában a GVH kartellcsoportja úgymond rajtaütésszerűen lecsaphat a szövetkezőkre. A gyorsabb feltárással viszont tetemes kár előzhető meg. A küzdelem egyik fontos eszköze az úgynevezett engedékenységi politika. Lényege, hogy a megállapodást felrúgó kartelltag aktívan segíti a versenyhatóságot az ügy leleplezésében, ennek fejében pedig teljességgel vagy részben mentesül a bírság megfizetése alól. Kedvezmény az „árulónak”?

Úgy bizony! Mert a kartellek feltárását és megszüntetését szolgáló közérdek sokkal fontosabb s nagyobb hasznot hajt a társadalom és a fogyasztó számára, mint a cég megbüntetéséhez fűződő érdek. Ám míg az engedékenység eredményesen működik nyugati határainkon túl – a világméretű vitaminkartell szervezőjét, a Hoffmann-La Roche és a BASF vállalatot például az egyik kartelltag-versenytárs dobta fel –, nálunk eddig mérsékelt sikert hozott. Magyarázható ez a sajátos hazai viszonyokkal: a kartell könnyen összehozható a kis piac, a kapcsolatok, az egymástól való függés okán, de éppen emiatt nehéz is a szakítás.

Bár a GVH következetesen alkalmazza a közleményében rögzített engedékenységi politikáját, a vállalkozások számára nagyobb garancia a kilátásba helyezett kedvezményekre, ha azokat majd a versenytörvény írja elő. És talán többen is fognak élni az „árulás” lehetőségével.

A jogsértések felderítését segítheti a készülő közbeszerzési törvénynek az a passzusa is, amely szerint a tenderek kiíróinak jelezniük kell a versenyhivatalnak, ha a pályázók között valamiféle öszszejátszást gyanítanak. Sok szakember már régóta szorgalmazza ezt a szabályt. Kétségtelen, főleg hosszabb távú pályázatoknál nehezen hihető, hogy a kiíróknak ne tűnne fel a versengők közötti esetleges szövetkezés...

Ki felel a jogsértésért? Maga a cég, illetve – 2005 ősze óta – akár ötévi börtönnel is a közbeszerzési, koncessziós kartellezés résztvevője. A jövőben pedig társasági jogi felelősséggel is tartozhat az a döntéshozó tisztségviselő, akinek a cégét kartellezés miatt jogerősen megbírságolják. Büntetése: kétéves eltiltás mindenféle vezetői poszttól.

A vállalkozások azt mondják, ez már sok. Hiszen – különösen az Európai Bizottság 2006 szeptemberében kiadott bírságközleménye óta – igen súlyos, a profitot is elvivő versenybírságra kötelezhetik őket, miközben vezetőik felett Damoklesz kardjaként lebeg a büntetőjogi felelősségre vonás. Aztán – autópályakartell-ügyben például – már itthon is elkezdődtek a kártérítési perek, ezek nyomán akár a bírságot meghaladó összegeket is kifizethetnek a jogosultaknak. Ráadásul a módosuló versenytörvény e tekintetben könnyítené a károsultak dolgát...

De nem feledhető: a kartellek legalább 10, nemegyszer – például a vitaminkartell esetén – 30–60 százalékkal is felverhetik az árakat. A GVH az elmúlt években több mint száz kartellező céget bírságolt meg, 20 milliárd forintot meghaladó értékben. Az okozott kár azonban óvatos becslések szerint 60-70 milliárd forintot tehet ki, sőt ennél is többet. Egy tavalyi konferencián elhangzott: a kartellezéssel felhajtott ár kevesebb terméket, szűkebb választékot és rosszabb minőséget indukál, dráguló közbeszerzéseket eredményez, miközben csökken a versenyképesség, visszaszorul az innováció, végső soron lassul a gazdasági növekedés. Kellenek az újabb szabályok.

A szerző a Világgazdaság munkatársa