Politikai mellékhatás

Jól megkavarta a sakkfigurákat a miniszterelnök a kormány átalakításával, azaz a kisebbségi kormányzásra való felkészüléssel. Különféle találgatások indultak meg: miért pont így variálta meg a kabinet szerkezetét, s miért pont azokat kérte fel tárcavezetőknek, akiket, s miért pont azokat mellőzte, akiket. Úgy tűnik, egy célja volt Gyurcsány Ferencnek, az, hogy az éppen aktuális helyzetét igyekezzen ismét megerősíteni, ha kell, éppen a szocialista párt elnökségével szemben. Ez az egyetlen fórum ugyanis, amely a legnagyobb ellenlábasa a kormányfőnek, ahogy szokták ők maguk is mondani: „a pártelnöknek az elnökségtől távolodva egyre nagyobb a népszerűsége a vidéki tagságban”. Ezzel a helyzettel kellett valamit kezdeni a miniszterelnöknek, a többi elem igyekezett azt üzenni, hogy a kisebbségi kormány a helyén van, megvannak a prioritásai, vannak benne szakértők és pártpolitikusok is. Az átalakítás végeredményével – amelynek célja sem világos előttük – szokás szerint szkeptikusak a szo-cialisták. Például Bajnai Gordon megerősítése szerintük nem oszt, nem szoroz, hiszen eddig sem sikerült „átütővé tenni” a nyilvánosság felé a fejlesztéspolitikát. Az átalakítás „mellékhatásaként” mondott le Ujhelyi István önkormányzati államtitkár, amolyan jelzésként, miszerint nem kell a bársonyszékhez ragaszkodni akkor, ha az ember már nem tud azonosulni a követendő politikával. Ha ez igaz, lássuk, lesz-e követője. TE