Részsiker
Nyomokban visszatérni látszik a Magyarországba vetett bizalom a nemzetközi pénz- és tőkepiacokon. A tegnapi kötvényaukció eredményét látva már jó esély mutatkozik arra, hogy ismét tartósan eladható lesz a magyar állampapír. Ez pedig – vagyis annak kezdeti jelei, hogy a piacról finanszírozhatóvá válik a magyar államadósság – mindjárt felerősítette a bizalmat a hazai fizetőeszköz iránt is. Ebből pedig egyenesen következik, hogy a jegybank bátrabban nyúl hozzá a régióban immár rekordmagasnak számító irányadó rátához.
Mi kellett ehhez? Először is a globális gazdasági válság lefolyását illetően egyre optimistábbá válnak az előrejelzések, becsúszott egy-két kedvező nemzetközi makroadat, vagyis kockázati szempontból már nem tűnnek akkora horrornak a feltörekvő, részben kelet-európai piacok sem. Másrészt Magyarország megítélése szempontjából nagyon sokat számított a napokban elfogadott adócsomag, amelyet annyira féltettek a felpuhulástól a szakértők. Bár a végül átment változat az eredetileg kidolgozottnál kevésbé volt radikális (lásd vagyonadó), a Bajnai-kabinet nagyjából csak áttolta a parlamenten, amit akart. Javítottak a hangulaton a friss fizetésimérleg-adatok is.
Látni kell ugyanakkor, hogy mindez pusztán részsiker, s a hátradőléshez kevés lesz. A piaci hangulat annyira törékeny, hogy a befektetők akár a legkisebb aggasztó jelre is kivihetik forró pénzeiket az országból, ráadásul a politikai stabilitás hiánya is egyre többször fogalmazódik meg kockázatként Magyarországgal kapcsolatban.
Ennek megfelelően ma még nehéz találni bárkit, aki bizton megmondaná, meddig tart és mennyire lesz erős a mostani kedvező fordulat. Annál is inkább, mert momentán úgy próbáljuk beindítani a gazdaságot jelképező motort, hogy többnyire külföldről adogatják hozzá a szerszámokat.
