Tartós tűzoltás

Egy évvel ezelőtt még mellbevágónak számított volna a közel 77 százalékos GDP-arányos államadósság. Ma már örülhetünk ennek a szintnek, ugyanakkor szakértők elkerülhetetlennek tartják, hogy még az idén 80 százalék fölé kerüljünk. Csak összehasonlításként, ez már közel jár a kilencvenes évekbeli csúcshoz, csakhogy azóta már egyszer sikerült a bűvös 60 százalék alá is leküzdeni a kinnlevőségeinket.

Az államháztartás egyenlege is romló tendenciát mutat, ennek fényében indokoltnak tűnnek a már bevezetett költségvetési szigorítások. Akár még további intézkedések is szükségessé válhatnak, ez jelenleg elsősorban a gazdaság teljesítményétől függ. A helyzet látszólag kilátástalan, ám mások is jártak már hasonló cipőben. Legfeljebb akkor nem súlyosbította a helyzetet egy globális pénzügyi válság és recesszió. A tennivalók azonban lényegében ugyanazok, mint a többi ország esetében. Már-már sablonos, de be kell tömni azokat a lyukakat, amelyeken elfolynak a közpénzek, ugyanakkor vállalkozásbarát viszonyokat kell teremteni. A nemzetközi példák szerint még mindig a leghatékonyabb mód az adósságspirálból való kilábalásra a növekedés beindítása, például az adórendszer drasztikus egyszerűsítésével. Egyelőre nem töltött el sok időt a Bajnai-kabinet a hivatalban, de eddig láthatóan nagyobb hangsúlyt fektettek a költségvetési egyensúlyra, mint a gazdasági növekedésre.

Nem is nagyon tehetnek mást, a kormányzásra adott idő rövidsége mellett az IMF is inkább a tűzoltásra koncentrált a hitelmegállapodás feltételeinek jóváhagyásakor, holott a nemzetközi szervezet gazdaságpolitikai iránymutatással is segíthetett volna a régóta halogatott reformok elfogadtatásában. Ami eddig történt, az a legrosszabb forgatókönyv elkerüléséhez talán elegendő volt, de a hosszú távon fenntartható növekedés eléréséhez még kevés.