Görög kínlódás

Alig néhány nap telt el az uniós állam- és kormányfők csúcstalálkozója óta, és máris megdőlni látszik az ott kialkudott görög mentőakció legfontosabb feltételezése. Nevezetesen az, hogy a piacok készpénznek veszik a Brüsszelben elhangzott ígéreteket, belátják, hogy hiba volt a görög államcsőd lehetőségét magasra árazni, és hajlandók alacsonyabb hozamkilátások mellett is lejegyezni a görög államkötvényeket. Egyes bűnbánó kereskedők talán még hamut is szórnak a fejükre.

Komolyan lehetett ilyesmiben bízni? Ha valakinek kétsége lett volna, a tegnapi nap végképp megmutatta, hogy nem. A görög kötvények hozamfelára nemhogy csökkent volna az uniós megállapodás hírére, hanem egyenesen tovább nőtt. (Miközben az egyébként szintén nem a fiskális stabilitás megtestesülésének számító Olaszország ugyancsak tegnapi államkötvény-kibocsátását jól fogadta a piac.) Egyre inkább afelé haladnak az események, hogy Athén kénytelen lesz hitelt kérni a Nemzetközi Valutaalaptól és az eurózóna kormányaitól.

Az EU vezetői összekeverték az okokat az okozattal. Azt gondolták, meg tudják nyugtatni a spekulánsokat a tipikus uniós kompromisszumok legújabb kiadásával. Pedig nem a spekulánsokkal van a baj, hanem a görög gazdaság katasztrofális fundamentumaival, s ezek szikrányit sem javulnak az uniós vezetők retorikai fordulataitól. Amelyek között megmosolyogtatók is akadtak: például az, hogy Görögország piaci kamatozás mellett kap majd hitelt a tagállamoktól, de csak akkor, ha piaci forráshoz már nem fér hozzá.

Miért baj ez a kínlódás Magyarország számára? A saját finanszírozási válságunk elmúlása után most már inkább „csak” azért, mert a görög válság elhúzódása egyre rontja az eurózóna egészének növekedési kilátásait, s ez a magyar kilábalás esélyeit is gyengíti.