Pezsgő nélküli évforduló
Pontosan tavaly ilyenkor voltak sokéves, sőt évtizedes mélyponton a tőzsdék, és a múlt év márciusában aggódott talán mindenki a legkomolyabban a hazai állampapírpiacért is. A hozamok akkor már 14 százalék fölött is jártak, a vásárlók eltűntek a piacról, és a legkvalifikáltabb állampapír-piaci szakemberek is csak találgatták, mikor kezdheti meg végre az Államadósság-kezelő Központ a 2008 októberében bizonytalan időre felfüggesztett rendszeres kötvénykibocsátásokat. Végül éppen félévnyi kihagyás után, tavaly áprilisban került erre sor, eleinte nagyon óvatos és apró, később egyre merészebb lépésekben. A hozamok eközben szépen csökkentek, s ma már egyes rövidebb lejáratok – akárcsak az alapkamat – történelmi mélységben vannak.
Azt azonban mindenki elismeri, hogy ez leginkább a nemzetközi befektetői hangulat javulásának köszönhető, ezen múlik, milyen áron sikerül a hazai államadósságot finanszírozni. A kockázatok pedig folyamatosan ott lógnak a levegőben. Az elmúlt hetekben Görögország elhatalmasodó államadóssága miatt aggódott a világ, de hasonló problémákkal szembesülhet még több dél-európai ország, sőt, a pesszimistább forgatókönyvek szerint Nagy-Britannia vagy akár az Egyesült Államok is adósságcsapdába kerülhet.
Márpedig ha ez megtörténik, nehezebb lehet eladni a magyar állampapírokat is. A nemzetközi befektetői hangulatnak való kiszolgáltatottságnak is van persze ellenszere. Ha a mindenkori kormányok kordában tartják a hiányt, csökkentik az államadósságot és növekedési pályára állítják a gazdaságot, a magyar állampapír továbbra is vonzó befektetés maradhat.
