A dollár visszatérése

Az amerikai gazdaság helyzetének valódi javulása és az eltérő nemzetközi monetáris politikai irányok eredményeként kialakult dollár-ralli hozzájárulhat a globális egyensúlytalanság megszüntetéséhez, amit régóta nem sikerül felszámolnia a világgazdaságnak. A kedvező fejlemény bekövetkezte azonban távolról sem garantált, különösen, ha figyelembe vesszük a pénzügyi instabilitásra vonatkozó kockázatokat.

A dollár szempontjából jelenleg két jelentős tényezőt lehet kedvezőnek tekinteni különösen az euróval vagy a jennel szemben. Az első azt a helyzetet fedi le, hogy az Egyesült Államok jelentősen felülmúlja Európát és Japánt a gazdasági növekedés és dinamizmus terén – és várhatóan ez a trend továbbra is megmarad –, ami nem csak a gazdaság rugalmasságának és a vállalkozói energiának, hanem a globális pénzügyi válság óta megtett jóval határozottabb szakpolitikai intézkedéseinek is köszönhető.

Másodsorban az azonos irányok korszaka után a három nagy és rendszerszinten fontos gazdaság monetáris politikája kezd eltérni egymástól, amely a különböző sebességű világgazdaságot egy eltérő irányokat követő világgazdasággá tette. Amíg az amerikai Federal Reserve októberben lezárta a kiterjedt kötvényvásárlási programját, az úgynevezett mennyiségi lazítást, addig a japán jegybank és az Európai Központi Bank (EKB) nemrég jelentette be, hogy kiszélesíti saját monetáris élénkítési programját. Az EKB elnöke, Mario Draghi egyben jelezte azt a szándékot is, hogy az általa vezetett pénzintézet mérlegfőösszegét jelentős összeggel, ezer milliárd euróval növeljék.

A magasabb amerikai piaci kamatráták plusz tőkebeáramlást vonzanak, és tovább erősítik a dollárt. Az amerikai fizetőeszköz árfolyamának felértékelődése úgy tűnik éppen az az irány, amely a globális egyensúlytalanság régóta várt felszámolását, illetve Európában és Japánban erősebb növekedést és a deflációs kockázatok csökkentését segíti elő. Az izmosodó dollár az amerikai, illetve más piacokon is erősíti az európai és japán cégek árversenyképességét, miközben a lemaradó gazdaságokban mérsékli a strukturális deflációs nyomás egy részét az importárak emelkedésével.

Mindamellett távolról sem garantált, hogy a dollár rallija kedvező hatással jár, aminek gazdasági és pénzügy okai vannak. Miközben az amerikai gazdaság ellenállóbb a többi fejlett gazdasághoz képest, ahhoz nem elég erős, hogy képes legyen zökkenőmentesen a más országok külső kereslete terén tapasztalható jelentős elmozduláshoz igazodni. Annak is van kockázata, hogy ezt az elmozdulást – figyelembe véve az EKB és a japán jegybank szerepét saját valutájuk teljesítményének alakulásában – „valutaháborúként” értelmezik az amerikai kongresszusban, ami megtoroló válaszlépéseket eredményezhet.

Továbbá a hirtelen nagy valutamozgások pénzpiaci instabilitáshoz vezethetnek. Az egyértelmű, hogy ez a kockázat jóval nagyobb volt akkor, amikor számos feltörekvő gazdaság a dollárhoz kötötte valutáját, ami azt jelentette, hogy a dollár értékének egy jelentős változása gyengítette fizetési mérlegük pozícióját, és apasztotta devizatartalékukat, ami egyben aláásta hitelképességüket. Mára ezen országok közül sokan jóval rugalmasabb árfolyamrendszert alkalmaznak, és csak néhány tart fenn jelentős méretű devizatartalékot.

Egy új tényező azonban hasonló problémás helyzet létrejöttét kockáztatja: a pénzpiaci volatilitás elmúlt években történő ismétlődő elnyomásával a központi bankok monetáris politikái akaratlanul is bátorították a túlzott kockázatvállalást, ami számos pénzügyi eszköz árát magasabbra tette, mint amelyre amúgy a gazdasági fundamentumok alapján jogosultak lettek volna. Ha a tartós devizapiaci volatilitás más piacokra is átterjed – márpedig ez be fog következni – akkor annak szükségessége erősödni fog, hogy erősebb gazdasági fundamentumok igazolják az eszközárakat.

Ez nem azt jelenti, hogy a valutaárfolyamok jelenleg zajló átrendeződése szükségszerűen egy problematikus fejleményt jelent, éppen ellenkezőleg, ez a folyamat erősítheti a globális gazdaságot azáltal, hogy annak leginkább bajban lévő komponensei közül néhánynak a megerősödését elősegíti. Ahhoz, hogy ennek az átrendeződési folyamatnak az előnyei megvalósuljanak – anélkül, hogy komoly gazdasági torzulás és pénzpiaci volatilitás következne be –, növekedést erősítő kiigazító intézkedésekre, mint például a strukturális reformok felgyorsítására, az aggregált kereslet kiegyensúlyozására, illetve a adósságterhek csökkentésére vagy megszüntetésére van szükség.

Végezetül azt is le kell szögezni, hogy a globális növekedés jelenlegi szintje nem elegendő a redisztribúció országok közötti biztosításához. Ehhez a globális GDP növelésére van szükség.

Az amerikai dollár újbóli megerősödése csupán egy folyamat első lépése, még ha az biztatónak is tekinthető. A kormányzatokon múlik annak biztosítása, hogy a valutaárfolyamok átrendeződése egy kiegyensúlyozott, stabil és fenntartható gazdasági kilábalást segítsen elő. Különben ismét a pénzügyi instabilitás felszámolására irányuló, nem éppen kellemes feladattal kell megbirkózniuk.

Copyright: Project Syndicate, 2014.
www.project-syndicate.org