Te mi leszel, ha nagy leszel?

Nekem közben az jutott eszembe, hogy a közmunkástól is biztos megkérdezte valaki gyerekkorában, hogy: na, és te mi leszel, ha nagy leszel? Lombfúvó közmunkás lett. Mindannyiunk szégyene, hogy 2014-ben létezik ez a munkakör. Persze ezerszer nagyobb a bűne azoknak, akik kitalálták és finanszírozzák a közmunkarendszert. A kormány pedig még büszkélkedik is azzal, hogy jövőre már havonta 220 ezer közmunkás dolgozhat Magyarországon.

Így az év végére sokaknak tele lett a bakancsa a gazdagokkal. A közhangulat közel jutott ahhoz a szinthez, hogy fényes nappal lincseljenek meg valakit az utcán, mert drága cipőt vagy karórát visel. Az OECD évente hívja fel a figyelmet arra, hogy a jövedelmi egyenlőtlenségek jelenleg kiugró növekedése az egyik legnagyobb probléma a világban, így Magyarországon is. Pedig Orbán Viktor szerint európai összevetésben a legnagyobb arányban Magyarországon csökkent a munkanélküliség, és ezáltal vált lehetővé a szegénység csökkentése is hazánkban. Mint mondta, a szegénység ellen munkahelyteremtéssel lehet a legeredményesebben küzdeni.

A Magyar Szakszervezeti Szövetség által idézett kutatás szerint viszont a legálisan járó bérek akár 1 millió ember esetében sem érik el a létminimum szintjét. Azaz mintegy 4 millió munkavállaló negyede olyan bért visz haza, amely még arra sem elegendő, hogy a minimális igényeknek megfelelő életet biztosítsa. Úgy látják, kialakult és szélesedett a dolgozói szegénység. Az adóhatóság adatait is idézik: Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében bruttó 132 ezer forint az átlagjövedelem, vagyis átlagosan a létminimumnál is kevesebbet visznek haza a keresettel rendelkezők. Keveseket vigasztal, de mindenkinél van szegényebb. Kínában például 2013-ban hivatalosan 82,5 millió ember élt mélyszegénységben, ami a kínai szegénységi küszöböt tekintve azt jelenti, hogy éves jövedelmük legfeljebb 2033 jüan (92 ezer forint körül) volt. Egyes számítások szerint, ha a küszöböt Kínában napi két dollárra tennék, a szegények aránya a teljes lakosság 30 százalékára ugrana, ami már több mint 400 millió embert jelentene.

A magyar kormány célja tehát papíron a szegénység felszámolása a teljes foglalkoztatással. A modern technika ellenben abba az irányba halad, hogy egyre kevesebb emberi munkára van szükség. A közlekedési járműveket a repülőktől a villamosig már számítógépek vezérlik, így elvileg a jövőben nem lesz szükség pilótára, vasutasra. Apró, de fontos példa az is, hogy a gyorsabb és rugalmasabb kiszolgálás érdekében csekkbefizető automatákat telepítenek több postára és forgalmas közlekedési csomópontok közelébe. És még számos helyettesíthető munkakört fel lehetne sorolni.

Ebből csak az következhet, hogy előbb-utóbb már nem lesz annyira ritka látvány egy lombfúvó közmunkás. Sőt, akár irigyelt munkakör is lehet belőle. Jelenleg mindössze 2300 kedvelője van a feltétel nélküli alapjövedelemnek (FNA) a legnagyobb közösségi oldalon. Érdemes lenne pedig alaposabban mérlegelni ezt a megoldási lehetőséget, mert humánusabbnak tűnik a tömeges közmunkánál. Ennek elfogadása azonban természetesen egy alapjaiban megváltozó társadalmi gondolkodást feltételez. A „lájkok” számából is látszik, hogy ehhez évtizedekre lenne szükség. Jelenleg ugyanis a többség irigyli és utálja a gazdagokat és megbélyegzi a munkanélkülieket. Az FNA nem egyenlő a lustasággal, hanem a szociális támogatási rendszer továbbfejlesztése és sokak szerint a kapitalizmus korrekciója lehetne.

Egyszer egy jégkrémgyárban is jártam. Sokan dolgoztak a szalag mellett. Napi nyolc órában azt figyelték, hogy a jégkrém csomagolása nem sérült-e. Gyakori az ájulás. Ráadásul olyan bért kapnak érte, hogy bőven a dolgozó szegények közé tartoznak. Ők is biztosan erről álmodoztak gyerekkorukban.