Háromféle áfakulcs van jelen a turizmus-vendéglátásban. Hogyan és mikor fogják egyszerűsíteni a szektorban az áfafizetést?
Minthogy az adójogi szabályozás nem cél, hanem eszköz, a kérdés úgy szól, hogy mi az a cél, amit az egységesítéssel, az „adók átrendezésével” el lehet érni. Nem más, mint a turizmusban dolgozó vállalkozások versenyképességének javítása, hogy helyzetbe hozzuk őket.
Magyarul: több maradjon náluk a bevételből.
Igen, de az adópolitikai megfontolás elsősorban az, hogy a megtakarítás, amely az adócsökkentéssel keletkezik, bérrendezést és fejlesztéseket szolgáljon.
Fotó: Földi D. Attila / Világgazdaság
Vagyis ne tegyék zsebre mint hasznot?
Az sem ördögtől való, ha ne adj’ isten a pozitív üzleti eredmény egy részével ezt teszik, hiszen mégiscsak vállalkozásokról van szó. A jövőbeli profit érdekében azonban érdemes a személyi feltételek javítására, a szakképzett munkaerő megtartását szolgáló bérrendezésre vagy éppen a korábban elodázott karbantartási munkákra, elmaradt fejlesztésekre, a szolgáltatási színvonal javítására költeniük. A munkáltatóknak egyébként már tavaly is emelniük kellett a béreket a munkaerő megtartása érdekében.
Ma a magyar turizmusnak az a legnagyobb problémája, hogy a vállalkozások a folyó bevételek és kiadások szintjén sikeresek, több a bevételük, mint a kiadásuk, viszont – amint azt a Nemzeti turizmusfejlesztési stratégia is megállapítja – a jövedelemtermelő képességük nem elég erős.
Ebben a környezetben – nézzük csak meg, miért pont azok a kedvezményes áfával adózó szolgáltatások, amelyek – a kormány véleményem szerint átgondoltan, pontosan célozva azokat a vállalkozásokat segíti, amelyek fix kiadásai a legmagasabbak, amelyek üzletmenete a legérzékenyebb. Ilyen például a nagy anyagköltséggel, romlandó alapanyagokkal, szakképzett munkaerővel, állandó infrastruktúrán, értékes konyhatechnológiával dolgozó éttermek köre.
Mennyi pénz maradhat a vendéglátóiparban az áfakedvezmény révén?
Erre van egy komplikált – és a dolog természetéből adódóan spekulatív – becslésünk. A KSH adataiból visszamenőleg látszik, hogy nagyjából 900 milliárd forintot forgalmaznak évente ezek a vállalkozások. Ha ebből elkezdjük kivonni azoknak a termékeknek, szolgáltatásoknak a forgalmát, amelyek nem a kedvezményes áfával adóznak, akkor oda jutunk, hogy éves szinten cirka 400 milliárd forint után kell a kedvezményes áfával adózni. Tavaly már nem 27, hanem csak 18 százalék áfát kellett fizetni, idén pedig már csak 5 százalékot, plusz 4 százalék turizmusfejlesztési hozzájárulást. Feltételezve, hogy idén is meglesz a tavalyi forgalmuk, ami után az előző évben 72 milliárd forintnyi áfát fizettek be, ehelyett az idén már csak 36 milliárd jár az államnak. Némi becslési pontatlanságot vállalva megkockáztathatjuk tehát, hogy 30-40 milliárd forint marad a vállalkozásoknál idén.
Fotó: Földi D. Attila / Világgazdaság
A 4 százalékos turisztikai hozzájárulásból vajon mire és mennyire számíthat az ágazat?
Ez a pénz még nincs meg, hiszen csak most, februárban kell első ízben befizetniük az érintett vállalkozásoknak az új hozzájárulást. Első lépésben a központi költségvetés bevételeként jelenik meg, ebből képződik az úgynevezett turisztikai fejlesztési célelőirányzat, a forrás a fejlesztési tárcán keresztül a Magyar Turisztikai Ügynökséghez kerül, vagyis az ágazatban marad, az biztos, és a törvény szerint turisztikai fejlesztésekre kell fordítani. Ezzel a mechanizmussal a turisztikai szektor szereplői egyetértenek, a közös teherviselésnek maguk is ezt a modelljét javasolták. A Nemzetgazdasági Minisztérium konzervatívan, vagyis óvatosan számolva, 11,4 milliárddal tervezte be a költségvetés bevételi oldalán ezt, de ha a kedvezményes áfával adózó forgalom 400 milliárd körül alakul, akkor a fejlesztési hozzájárulás várhatóan több lesz, akár a 15 milliárdot is elérheti idén.
Szövetségek szövetségének nevezik az ön által vezetett szervezetet, amellyel már megalakulásakor stratégiai partnerségre lépett a Magyar Turisztikai Ügynökség. Beleszólhatnak a cirka 15 milliárd elköltésébe is?
Mindenhez hozzászólunk, amivel kapcsolatban a véleményünket kérik majd, amiről egyeztetett szakmai ágazati javaslatot vár az MTÜ, legyen az általános téma, mint például a turisztikai képzési és továbbképzési rendszer, vagy konkrét kérdés, mondjuk a nagy befogadóképességű kongresszusi központ, vagy akár a Bálna hasznosítási lehetőségei. Az MTÜ és a szövetség közötti együttműködés egyik szintje a rendszeres információcsere és szakmai egyeztetés.
Milyen ágazati ügy lesz az első, amellyel előrukkolnak?
Adja magát az áfa kérdése, de a szövetség ebben az ügyben új javaslatokat nem fogalmaz meg, csak felhangosítja a szakmai szervezetek egyeztetett álláspontját. Eddig két pont látszik kikristályosodni. Az éttermi szolgáltatások ügyében a szövetség valamennyi tagja üdvözölné azt a megoldást, ami a nem alkoholos üdítőitaloknál nem tenne különbséget a helyben előállított és a többi között, hanem egységesen az 5 százalékos sávba sorolná át őket. A másik egy sokkal messzebbre mutató kérdés, méghozzá a szállásadás és a fürdőszolgáltatás áfája, ami versenyképességi, piacszabályozó kérdés. Itt sem az a lényeg, hogy a szálloda- és fürdőtulajdonosok többet tudnak-e kivenni a bevételből, hanem az, hogy a szomszédos országokban mindenütt alacsonyabb e két szolgáltatás áfakulcsa. Ezekhez kapcsolódóan érdemes megvizsgálni a munkahelyi vendéglátást is.
A jövő évi költségvetési törvény tárgyalására milyen új érvet tudnak még felhozni áfakérdésben, amely eddig nem hangzott el?
A dolog komplexitására helyezném a hangsúlyt. Hadd mondjak példaként egy szempontot: az áfakérdést elvileg el lehet intézni azzal, hogy a fogyasztást terhelő adók csökkentése nem indokolt. A külföldi turista azonban „friss pénzt” hoz az országba, így ez esetben nem az egyébként is itt forgó, úgymond saját pénzünk újraelosztása történik. A külföldi vendég költése praktikusan exportértékesítés, amely belföldön realizálódik. Különösen igaz ez a szállásdíjbevételekre. Némi leegyszerűsítéssel azt mondhatjuk, hogy érdemes differenciáltan kezelni fogyasztást és fogyasztást, valamint a külföldi vendégek által az országba behozott pénzre rakódó adót kicsit akár bátrabban is lehet csökkenteni – annak érdekében, hogy még több jöjjön be belőle.
Lát esélyt az áfadöntésre belátható időn belül?
Az adószabályozás érzékeny dolog, pici beavatkozás is óriási változást tud indukálni az adóalanyok nagy száma és az általuk lebonyolított értékesítés jelentős volumene miatt. Ilyen horderejű változtatások csak alapos hatástanulmányok birtokában képzelhetők el. Ezeken egyébként már elkezdtünk dolgozni. A finomhangolást, például a nem alkoholos italok áfakulcsának egységesítését, akár az adóéven belül is bevezethetőnek tartom.
Járható útnak tartja a versenyképesség növelése érdekében a bérekre rakódó járulékok csökkentését?
Ezen a téren inkább azt érdemes vizsgálni, hogy miként függ össze a kérdés például az áfával. Az áfa esetében nem önmagában az mérséklése a cél, hanem annak ellentételezéseként éppen az ágazati garantált bérminimum emelése lehet versenyképességet szolgáló eszköz. Egyúttal a rendszer öntisztulását is segítené.
Egyelőre nem teljesen világos, hogy miért kellett az MTÜ-nek egy újabb szövetséggel való együttműködés. Vagyis miben más az alapítványuk, mint például hajdan a minisztériumok mellett működő tanácsadó testületek?
Legalább három dologban különbözik ezektől. Az egyik, hogy mivel ez a szövetségek szövetsége, alkalmas arra, hogy a turizmus valamennyi szegmensében tevékenykedő szolgáltatók szakmai javaslatait összefogja. A másik, hogy olyan, a turisztikai szolgáltatóknak szóló szakmai programokat akarunk elindítani, amilyeneket mások nem csinálnak. Végül a jogi forma is új, nem egyesület, hanem alapítvány, amelybe az érdekeltek, a csatlakozó szövetségek is tesznek pénzt, közfeladatok átvállalása esetén akár az állam is tehet, de mások is támogathatják. A közös pénzügyi felelősség, a közös tehervállalás az együttműködési szándék komolyságát is kifejezi egyúttal. Az alapítvány jövője azon is múlik, hogy sikerül-e bizalmat építenünk. A legfontosabb célunk, hogy az ágazat szereplői felismerjék: miközben versenytársak, egyúttal egymás szövetségesei is, és az együttműködésben hatékonysági tartalékok vannak, ami adott esetben fontosabb, mint a versenyzés: siker csak közös erőfeszítéssel érhető el.
Huszonkét tagszövetségre épül az alapítvány
A Magyar Turisztikai Szövetség Alapítvány tizenegy szövetség részvételével alakult meg 2017 októberében. Jelenleg 22 tagszövetségük van, további öt csatlakozási kérelem van folyamatban. A turizmusban nagyjából 30-35 jelentős szakmai szövetség van. A jövő kérdése, hogy az alapítványhoz esetleg csatlakozni kívánó sport- és önkormányzati szövetségekkel bővülhet-e a tagsága. Princzinger Péter a 13 fős kuratórium elnöke, korábban a Magyar Turisztikai Ügynökség vezérigazgató-helyetteseként is dolgozott.
