A pandémia különösen erősen rázhatta meg az mkkv- (mikro-, kis- és közepes vállalat) szektort, azon belül is különösen a kisebb, mikro- és kisvállalkozásokat. A hazai gazdaságpolitika vissza nem térítendő állami támogatást elsősorban a nagyvállalkozásoknak és a frissen betelepülő külföldi cégeknek adott. A magyar kisvállalkozások közül főként azok, amelyek a legerősebben érintett vendéglátás, turizmus és művészeti ágazatban működnek, bértámogatást, hitelhalasztást, esetleg adó- és járulékkedvezményt kaptak. Jelentősebb pénzösszegekhez csak formájában juthattak hozzá.
Felmerül ezért a kérdés, hogy vajon a munkavállalók közel 70 százalékát foglalkoztató mkkv-szektor hogyan éli túl a válságot, hány százalékuk megy csődbe, hány embert lesznek kénytelenek elbocsátani. Az elhalasztott hiteleket ugyanis előbb-utóbb vissza kell fizetni az újonnan felvett hitelekkel együtt. Vajon hány cégnek rendül meg a fizetőképessége?
A potenciális veszélyhelyzetre egy IMD-tanulmány (Diez, F. J., Duval R., Maggi Ch., Pierri N.: Taming the Wave of Small and Medium Enterprise Insolvencies. IMF, 2021. április 2.) is felhívja a figyelmet. A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen március–áprilisban végzett kérdőíves felmérésünk segítségével arra kerestük a választ, hogy a magyar kisvállalatok milyen helyzetben vannak, hogyan érzik, elegendő támogatást kaptak-e a túléléshez, és hogyan látják a jövőjüket. A mintában az 1. ábra szerinti arányban szerepeltek a mikro-, kis és közepes méretű cégek.
A tevékenységi körök súlyát a 2. ábrán látjuk.
Az egyik legfontosabb kérdéskör a munkaerőhelyzetet járta körül: hány embert küldtek el a cégek, terveznek-e még elbocsátást, illetve felvételt.
Az 1. táblázat érdekes képet mutat. Százalékos arányban elbocsátásról
a mintában szereplő mikrocégek 6 százaléka számolt be. A közepes méretű cégek közül viszont 56 százaléknál történt elbocsátás.
Ez azért érdekes, mivel – amint látni fogjuk – a legtöbb munkaerő-megtartó támogatást éppen ez a vállalatcsoport kapta. További elbocsátásokat viszont csak a mikrocégek terveznek.
Fontos adat az is, hogy
jelentős azoknak a cégeknek az aránya mindhárom vállalatcsoportban, amelyek a közeljövőben munkaerő-felvételre készülnek.
A táblázatban látható, hogy azokban az iparágakban, amelyekben elbocsátások történtek, a jövőben a munkaerő bővítését valószínűsítik. A mintában előforduló összes vállalatból a válság alatt 19 százaléknyi bocsátott el embereket, viszont 22 százaléknyi bővítette a létszámát.
A létszámot bővítő cégeket az építőiparban, a gyógyszergyártásban, a számítástechnikában és a mezőgazdaság egyes területein találjuk.
Méretüket tekintve többségük a közepes kategóriába tartozik. Megkérdeztük azt is, hogy milyen helyzetben van most a vállalat. Összefüggést találtunk a cégek jelenlegi állapota és aközött, hogy kaptak-e bármilyen állami támogatást.
A teljes mintát tekintve a cégek 46,4 százaléka kapott valamilyen állami segítséget, 53,6 százalékuk pedig nem kapott. Ezen belül a mikrocégek 28, a kis cégek 56 és a közepes méretű cégek 69 százaléka kapott egy- vagy többféle állami támogatást. A támogatást nélkülöző mikrocégek közül sokan említették, hogy már nincsenek tartalékaik, nagyon meggyengültek.
Az összes támogatott cégből – a támogatások ellenére – 23 százalék érzi úgy, hogy a válság erősen megviselte. Ez az érték a nem támogatott cégek esetében 29 százalék.
Arra a kérdésre pedig, hogy mire lett volna szükségük helyzetük stabilizálásához, a semmilyen támogatásban nem részesülő mikrocégek a bértámogatást, a kamatmentes hitelt, a pályázati lehetőségeket, az adócsökkentést és a jelentős bürokráciacsökkentést említették.
A támogatott kis és közepes cégek még több bértámogatást, közvetlen, vissza nem térítendő beruházási, telephelyfejlesztési támogatást vártak volna.
A vállalkozások tizenöt megyéből és Budapestről küldték vissza a kérdőívet, így elég jó a minta földrajzi megoszlása. A kérdőívben még a cégek digitalizációval, munkavállalóik továbbképzésével kapcsolatos terveiről is érdeklődtünk, és rákérdeztünk arra is, hogy tervezik-e új termék, új szolgáltatás bevezetését, új piacok meghódítását. Az ezekkel kapcsolatos válaszok feldolgozása még folyamatban van.
Összefoglalásként elmondható, hogy
a mintában szereplő cégek átvészelni látszanak a válságot, és már keresik a jövőbeli kitörési pontokat.
Meg kell azonban említeni, hogy a kiküldött kérdőívek 14 százaléka esetében a cég már megszűnt, vagy eladta a tulajdonos, illetve már nem élt a korábbi email-cím, ami szintén a megszűnést valószínűsíti.
Igazolódott továbbá, hogy a mikrocégek a válságban kevésbé bocsátanak el, mint a nagyobbak.
De az is figyelemre érdemes, hogy a többféle támogatásban részesülő nagyobb cégek közül is sokan legyengültségről számoltak be.
A gazdaság teljes beindulására valószínűleg még várni kell. Ezért is érdemes elgondolkodni az egyes cégcsoportoknak és ágazatoknak még nyújtandó szükséges állami támogatások szerkezetén, hatékonyságán.
