Szemléletváltással javítható az ipari parkok kihasználtsága

Az utóbbi években az ipari parkok egyre fontosabb szerepet töltenek be a gazdaság fejlődésében. Jelenleg Magyarországon közel 220 ipari park működik, amely bár nem tűnik soknak, ennek ellenére körülbelül csak az egyharmaduk üzemel teljes kapacitással. Az ipari parkokat érintő kihasználatlanság adott esetben nemzetgazdasági kérdéssé is válhat, amelyre megoldást kell találnia az üzemeltetőknek, ha nem szeretnék, hogy hazánk lemaradjon versenyképességben a közép-európai országokkal szemben. 

Az utóbbi években gyökeres változások mentek végbe a logisztikai és ingatlanpiaci igények vonatkozásában, ami nagyban növelte a különböző gyártók szükségletét az ipari területek iránt. Ezek a területek javítják az ellátási láncok hatékonyságát és csökkentik a logisztikai költségeket. Az új készletkezelési megközelítések mellett a gyártási és összeszerelési igények növekedése, valamint az Ázsiából érkező befektetők számának emelkedésével markánsan megnőtt a kereslet a korszerű ipari létesítmények iránt. A legtöbb ipari park stratégiailag olyan területeken helyezkedik el, ahol az átlagosnál kedvezőbb munkaerőköltségek, adózási és logisztikai előnyök érhetők el. Ez vonzó lehetőséget kínál a vállalkozások számára a működési kiadások csökkentésére és versenyképességük fokozására. 

Óriási változásokat hozott az e-kereskedelem pandémia alatti és azt követő térhódítása az ipari parkokkal szemben felmerülő igények terén.

Ez arra ösztönzi a vállalatokat, hogy nagyobb logisztikai központokat és raktárakat hozzanak létre, melyek szállítmányozási szempontból ideális elhelyezkedésű ipari parkokban találhatók. 

Adja magát a kérdés: ha ennyi haszna származik a gyártóknak vagy logisztikai cégeknek abból, ha ipari parkokban tartanak fenn telephelyet, miért nem funkcionálnak ezek az ipari területek teljes kihasználtsággal? 

Az egyik alapvető probléma a lemaradás a megváltozott gazdasági és ipari trendekhez való alkalmazkodásban. A parkok fenntartóinak gyorsan és hatékonyan kell reagálniuk a szektor változásaira, hogy versenyképesek és mindenekelőtt vonzóak legyenek a vállalkozások számára. Ilyen szempont lehet például a fenntarthatóság, ezen belül is az ESG-törekvések egyre fontosabb kérdése. 

Egyre nagyobb súllyal nyom a latban, hogy az ipari területek milyen mértékben felelnek meg az EU fenntarthatósági előírásainak, mind a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésével, a jövőbeni karbonsemlegesség elérésével és a megújuló energiák használatával. Ugyanakkor az ipari parkok kihasználatlansága összefügghet akár infrastrukturális problémákkal is, például az egyedi igények miatti elégtelen energia- vagy vízellátással.

Ez utóbbi problémákra megoldást jelenthetnek az egyre népszerűbb BTS (build-to-suit) megoldások, vagyis amikor az ipari park üzemeltetője eleve a potenciális bérlő igényeinek megfelelően alakítja ki a bérleményt, amit aztán hosszú időre (akár 15-25 évre) ad ki. A bérlők ESG-törekvéseit pedig a környezetbarát technológiák alkalmazása támogatja, úgy, mint a hőszivattyús rendszerek vagy a napelemparkok telepítése, nem beszélve az Ipar 4.0-s megoldások használatáról. Az automatizált rendszerek használata ugyanis hosszú távon egyfelől megtérülő befektetés, hiszen a humán munkaerő egy részét kiválthatja, másfelől munkavédelmi szempontból biztonságosabb, mivel alacsonyabb dolgozói létszám mellett az üzemi balesetek esélye is csökkenni fog.

Adott a kihívás tehát az ipari parkok üzemeltetői számára, hogy megőrizzék versenyképességüket, és a hazai beruházók mellett minél több külföldi befektetőt vonzzanak az országba. A nagy tőkebefektetést igénylő fejlesztésekre kétségkívül ösztönzőleg hathatnak az állami támogatások, amelyek révén a betelepülő vállalkozásoknak is előnyösebb az ipari parkokban tovább fejlődni. Ha sikerül az üzemeltetők fejében szükséggé formálni az igényt arra, hogy meglépjék ezeket a fejlesztéseket, az hosszútávon az ipari parkok kihasználtságának vonatkozásában is jóval biztatóbb jövőképet eredményezhet.