Áldás, amely nem fordulhat az ellentétére

2024 a gazdaságpolitikai megnyilatkozások és az elemzői várakozások szerint hazánkban a gazdasági növekedés újraindulásának éve lehet. Azt bizonyossággal állíthatjuk, hogy a tartós növekedés zálogát a növekvő termelékenység, a magasabb hozzáadott érték és az ezek mögött álló, emelkedő innovációs teljesítmény jelenti. Az Európai Unió 27 tagállamát – szűkebben a kelet-közép-európai régiót – tekintve Magyarországnak adott a felzárkózás lehetősége, az említett területeken ugyanis jelentős a mobilizálható tartalék. 

A termelékenység és a hozzáadott érték növelése döntően a vállalati szféra teljesítményére épül. Az innováció megítélésekor is ez minősül elsődlegesnek. A hazánkban az elmúlt években megemelkedett kormányzati támogatások következményei pozitívak, ugyanakkor felemás helyzetet generálnak. A nagyobb állami részvétel egyrészt elősegíti a nagyobb megtérülési bizonytalansággal járó projektek kivitelezését, ezzel erősíti a külföldi tőkebefektetések (FDI) járulékos pozitív gazdasági következményeit is. A vállalkozások egy részénél azonban inkább vegyes helyzetet eredményeznek: a cégek ugyanis saját fejlesztéseiket nem erőforrásaik mobilizációjától vagy külső piaci források bevonásától, hanem a pályázati támogatások meglététől teszik függővé. A „kormányzati támogatás” beépül az innovációs finanszírozás fundamentumába, azaz hiánya legtöbbször az innovációs tevékenység szüneteltetéséhez, elhalasztásához vezet.

A vállalkozások az innováció magas költségét, a képzett munkaerő hiányát, az állami támogatás megszerzésének nehézségeit napjainkban nagyobb súllyal minősítik akadályozó tényezőnek, mint az erős versenyt, a bizonytalan piaci keresletet, az együttműködő partnerek hiányát vagy a külső tudás hiányát.

Ez annak fényében érthető, hogy a vállalkozások zömét kitevő kkv-k elenyésző mértékben érintettek originális innovációban: tevékenységük kevésbé exportorientált, fejlesztéseik pedig – ha vannak – többségében technológiakorszerűsítésre és kapacitásbővítésre irányulnak. A termelékenység növelésének bázisa zárt, méghozzá a szervezetek kereteibe zárkózó.

A nyitott innováció esetében az innovációs folyamat átlépi a szervezeti határokat, és olyan multiplikatív hatásokat generál, amelyek a jelenleginél jelentősebb mértékben növelhetik a termelékenységet és a hozzáadott értéket. A megoldás tehát abban rejlik, amit a fentebb bemutatott ábra „alárendeltnek mutat”: a vállalatközi együttműködés előmozdításában, a piaci (külpiaci) pozíciók létesítésében illetve megerősítésében, valamint a külső tudás minél szélesebb körű hasznosításában. A kkv-k döntő többségét így jelenlegi (innovációs) csapdahelyzetükből kell kimozdítani a jövőben remélt tartós és fenntartható növekedés érdekében.

Az innovációra fordítható kormányzati források növelése alapvetően tehát jó célokat követ („áldás”), de a gazdasági szereplők egy részénél azok szerepe továbbra is ellentmondásos („ellentétére fordulhat”). Itt a zömmel hazai piacra termelő (szolgáltató) cégek jelentik a bizonytalanságot, amit az állami eszközrendszer új ösztönzőivel lehetne megváltoztatni. Ellenkező esetben a reméltnél alacsonyabb lesz a termelékenység és a hozzáadott érték növekedése.