Dekarbonizáció – az adatok gyorsíthatnák

A klímaváltozás elleni küzdelemben egyre nagyobb a lemaradásunk: a PwC elemzői szerint a dekarbonizáció ütemét a jelenlegi 20-szorosára kellene gyorsítanunk ahhoz, hogy a Föld átlaghőmérséklete a 21. század végére ne haladja meg 1,5 Celsius-foknál nagyobb mértékben az ipari forradalom előtti szintet. Az idő szorít: ha nem „kapcsolunk magasabb fokozatba”, a cél elérhetetlenné válik. Az előrelépés kulcsa – mint annyi más területen is – a digitalizáció, a források optimális felhasználását biztosító technológia. 

A legfontosabb kérdés tehát: hogyan állnak a vállalatok ezen a területen, mennyire tudják a technológiát a fenntarthatóság szolgálatába állítani? A Siemens friss, 13 ország 650 vállalatának megkérdezésén alapuló kutatása többek között erre kereste a választ.

A digitális transzformációra 2024 végéig globálisan már mintegy 2500 milliárd dollárt költöttek a vállalatok, 2027 végére ez a tétel a becslések szerint eléri a 4 ezer milliárd dollárt. Ezt alátámasztják a kutatás eredményei is:

Aggodalomra ad okot ugyanakkor, hogy megkérdezettek több mint kétötöde az adatvezérelt működés terén még csak a fejlesztés korai szakaszában jár, ráadásul még mindig túl sokan gondolják azt, hogy a digitális technológiák a fenntarthatósággal kapcsolatos fontos területeken – amilyen például az energiahatékonyság, a dekarbonizáció vagy az újrahasznosítás – nem képesek érdemben befolyásolni az előrelépést. Sajnos még mindig nem nyilvánvaló mindenki előtt, hogy a digitalizáció és a fenntarthatóság elválaszthatatlan, hogy a dekarbonizáció kulcsa az adatvezérelt működés.

Energiahatékonyság és dekarbonizáció tekintetében a legfontosabb digitális technológiaként a mesterséges intelligencia (MI) jelenik meg a felmérésben, megelőzve az intelligens érzékelőket, a távfelügyeletet és a digitálisiker-technológiát. Ahhoz pedig, hogy az ezekben rejlő potenciált kiaknázhassuk, megfelelő mennyiségű és minőségű adatra van szükség. (Adatból nem lesz hiány: az Ericsson prognózisa szerint 2029-re az IoT-kapcsolatok száma eléri a 38,8 milliárdot, ami a jelenlegi több mint kétszerese.)

Melyek azok az adattípusok, amelyekre a fenntarthatóság érdekében a leginkább szükségünk van? Ilyenek mindenekelőtt a kibocsátási adatok – amelyek azonban a felmérésben megkérdezett cégek 44 százalékánál csak korlátozottan vagy egyáltalán nem állnak rendelkezésre. Ennél is rosszabb a helyzet a decentralizált energiaforrások (nap- és szélenergia, illetve az akkumulátorok által biztosított elektromos áram) felhasználására vonatkozó információk tekintetében: ezek csupán a válaszadók 24 százalékánál állnak hiánytalanul rendelkezésre. (A felmérésben megkérdezett cégek szerint az energiafogyasztásra, illetve az ügyfelekre vonatkozó adatok bírnak a dekarbonizáció szempontjából a legnagyobb jelentőséggel, de ezek sincsenek mindenütt „kéznél”: az előbbiekről a válaszadók 30 százaléka, az utóbbiakról 36 százalékuk ismerte el, hogy egyáltalán nem, vagy csak korlátozottan állnak a rendelkezésükre.)

Mindez annak fényében is elgondolkodtató, hogy már számos jó gyakorlat tanúsítja: a szóban forgó adatok birtokában a megfelelő technológiával – ha nem is csodákra, de – jelentős energia-megtakarításra és kibocsátás-csökkentésre lehetünk képesek. Az okos fűtő-hűtő-szellőztető (HVAC) rendszerek például jelentősen csökkenthetik az épületeink energiafelhasználását és károsanyag-kibocsátását, de ugyanez mondható el a folyamatokat támogató-optimalizáló digitális ikrekről is. Utóbbiakat a felmérés szerint olyan, egymástól távol eső iparágakban működő cégek is eredményesen alkalmazzák, mint az Elvia (Norvégia legnagyobb villamosenergiahálózat-üzemeltetője) vagy a Heineken.

A digitális üzleti platformok intelligens megoldásai révén egy-egy üzleti ökoszisztéma valamennyi szereplője – biztonságos módon – hozzáférhet a partnerei által megosztott adatokhoz, aminek eredményeként teljes beszállítói láncok működése válhat hatékonyabbá és zöldebbé – méghozzá a költségek csökkenése mellett.

Ezzel válik teljessé a fenntarthatóság-digitalizálás kirakós: ahhoz, hogy a dekarbonizáció terén a szükséges 20-szoros sebességugrást végrehajtsuk, már nem elég, ha kis lépésenként, „fontolva gyorsítunk”: a lehető legszélesebb körű együttműködésre, a fenntarthatósági szempontok és az adatvezérelt működés teljes körű integrációjára van szükség. Csak így biztosítható az a win-win helyzet, amelyben nemcsak a résztvevők nyertesek, de bolygó egésze is.