Néhány gondolat a közlekedés biztonságáról

Egy korábbi cikkemben, e lap hasábjain arról írtam, hogy közlekedni muszáj! Annyira természetes és annyira magától értetődő, hogy észre sem vesszük: a modern élet egyik legfontosabb szegmense a közlekedés. Mindennap élünk vele, de nem tudnánk nélküle élni. Sem az egyén nem tudna, sem a társadalom. Csak akkor veszünk tudomást róla, ha homok kerül a gépezetbe, járatkiesések történnek a légi közlekedésben, kisiklik egy vonat, felújítások gátolják az egyenletes haladást az autópályákon. Vagy ami mindennél súlyosabb és megrázóbb: emberéleteket követel egy-egy közlekedési baleset, váratlan esemény. 

Tehát a közlekedés biztonsága: fontos tudatosítani magunkban, hogy a közlekedés a világon és nálunk sem áll le egy pillanatra sem, a közlekedésben mindig minden mozgásban van. A közlekedés mint szolgáltatás azt a szerepet tölti be a gazdaságban, mint az élő szervezetben az érhálózat jó működése, amely nélkül nincs egészséges emberi élet. Amiből az következik, hogy közlekedés nélkül nincs modern élet, nincs ipar, kereskedelem, nincs szolgáltatás, nincs utazás – a közlekedés fogalma elválaszthatatlan a mai világtól.

Ez a megfogalmazás, tűnjék bár nagyon egyszerűnek és általánosnak, de a lényeget is magában foglalja. Ezért kell a közlekedésben részt vevőknek minden pillanatra figyelni.

A közlekedés kérdéseinek megfontolt elemzése mindig egy-egy ország, térség igényeihez, földrajzi adottságaihoz és az adott kor kihívásaihoz kell hogy igazodjon. És az adott ország gazdasági lehetőségeihez. Sok szakember és döntéshozó foglalkozik ezekkel a kérdésekkel, számos szempontot és lehetőséget mérlegelve, nálunk is, tudásuk legjavát nyújtva. 

Ez is összetett dolog, sok összetevője azonban nem az anyagi lehetőségektől függ, hanem az egyéni és társadalmi akarattól, a közlekedők egymás iránt tiszteletétől, a szabályok betartásától. Ilyen például a közlekedésbiztonság problémaköre, amely a mai, felgyorsult élet egyik legfontosabb csomópontját ragadja meg. Mert a közlekedés, amelyet naponta gyakorlunk, veszélyeket rejt magában. Erre nem lehet eléggé felhívni a figyelmet. Régóta rendeznek közlekedésbiztonsági eseményeket, és ez helyes, oktatják a legalapvetőbb szabályokat az iskolában: igen, közlekedni meg kell tanulni. És folyamatosan tanulni kell: tapasztalatom szerint ugyanis a magyar közlekedési morálon bőven van javítanivaló. A közlekedésnek törvényben lefektetett szabályai vannak, pontosan rögzíti a jogszabály például, hogy mikor lehet vezetés közben előzni – a szabályokat azonban be is kell tartani. A közlekedésbiztonság sarokköve tehát a szabálykövetés. Ez az egyén felelőssége, a szabályok betartatása pedig az államé. Nyilván mindkettőn akad javítanivaló. 

 Mi azzal tudunk hozzájárulni a biztonságos közlekedéshez, hogy a közlekedők számára a legoptimálisabb szolgáltatást nyújtjuk. 

Miben áll ez? Hogy fölmérjük például azt, hogy egy adott közlekedési csomópontot hogyan lehet a legpraktikusabban használni, hogyan lehet az ott létrejött utakra a legkedvezőbben rácsatlakozni, és a biztonságos kivitelezéshez milyen anyagokat kell alkalmazni. Hiszen az utak állapota döntő faktor, kiváltképp olyan időjárási körülmények között, ami hazánkban van: az utakra egyként hat a forróság és a hideg, valamint a terhelés mennyisége. Ugyanezeket a paramétereket kell figyelembe venni a vasútnál; és rendkívül fontos a karbantartás, az utak állapotára való ügyelés. Ez utóbbiban tapasztalható talán a legnagyobb lemaradásunk, ami nyilván összefügg a múlt örökségével is. De mi a mában élünk, és a holnapot építjük, mert ma is és holnap is felelünk a közlekedés biztonságáért. 

A magyar útépítő és -tervező mérnökök – együttműködve a közlekedés biztonságáért felelős szakemberekkel – magas színvonalon dolgoznak, új hídjaink, a metróalagutak, az autópályák tervezése, kivitelezése mind ezt mutatja. A közlekedésbiztonság azonban közös ügyünk, mindannyiunké, akik naponta közlekedünk.