Közlekedés nélkül nincs modern élet – a vasútra szükség van
Közlekedni muszáj! Közlekedés nélkül nincs modern élet, nincs ipar, kereskedelem, a közlekedés fogalma elválaszthatatlan a mai világtól. A személyszállítás, a teherfuvarozás, levél- és csomagkézbesítés és sorolhatnám még, hogy mi minden, soha nem látott mértékben a mindennapok részévé vált a világ minden pontján, hazánkban is. Ez a változás az emberiség javára szolgált, az autópályák és úthálózatok, a vasút vágányhálózatai behálózzák a földet, és levegőt is meghódította az ember arra, hogy elérje a célját, egyik helyről a másokra mihamarabb és biztonságban elérjen el – közlekedés nélkül nincs élet.
Közlekedés egykor és most
Emlékezzünk csak: az első felelős magyar kormányban Széchenyi István, a legnagyobb magyar vezette a közlekedési tárcát, jelezve, aláhúzva már akkor is, a közlekedés kiemelkedő jelentőségét az ország fejlődése szempontjából. Szilárd meggyőződésem, hogy Széchenyi István örök érvényű munkássága nélkül ma másképp beszélnénk a közlekedés ügyéről hazánkban. Ismételjük el: Széchenyi reformelképzeléseit 1830-ban a Hitel című röpiratában tette közzé. Később ezt pontosította, részletezte a Világ (1831) és a Stádium (1833) című műveiben. A műveiben leírtakon túl rendkívül fontosnak tartotta: a közlekedési feltételek javítását, így állandó hidak, vasutak építését, a tudomány és a műveltségi szint emelését. Hangoztatta, hogy az „országnak kiművelt fők sokaságára van szüksége”.
Széchenyi István megelőzte korát, mert tudta, hogy megfelelő közlekedési hálózat nélkül a magyar gazdasági életet nem lehet fellendíteni. Mert a közlekedés, mint szolgáltatás azt a szerepet tölti be a gazdaságban, mint az élő szervezetben az érhálózat jó működése, mert a nélkül nincs egészséges emberi élet.
Amikor 2022-ben megalakult az ötödik Orbán-kormány a mérnökszakma üdvözölte, hogy a kormányban ismét van közlekedési tárca, Lázár János személyében van minisztere a közlekedésügynek. Nehéz örökség jutott osztályrészül neki, kiváltképp a vasútügyek területén: hiszen a fejlesztések elmaradása leginkább a MÁV-ot érintette az elmúlt félévszázadban. Autópályák épültek, a vasúthálózat korszerűsítése azonban elmaradt a kívánt szinttől, talán csak a villamosítással lehetünk elégedettek, a sínhálózat állapota épphogy csak elégséges a forgalom kielégítéséhez, a kiszolgáló épületek, a pályaudvarok többsége sem felel meg a mai követelményeknek, elhasználódtak, messze vannak az európai nívótól. De ide tartozik a MÁV irányító rendszerének korszerűsítése, kiemelten az integrált irányításon belül az energiairányítás és az energiahatékonyság-rendszerének korszerűsítése.
Szegény embert még az ág is húzza: tavaly szinte az összes, fél évszázad alatt felgyülemlett problémája a vasútnak egy időben jelentkezett. A problémák pedig megoldást kívánnak, ezért a hiányok fölemlegetése mellett, és nem helyett, segítőkezet kell nyújtani az irányító hatóságnak, a miniszternek.
A közlekedés – így a vasúti közlekedés – kérdésének megfontolt elemzése mindig az ország igényeihez, és az adott kor kihívásaihoz kell, hogy igazodjanak. Nem lehet elégszer hangoztatnunk, hogy minden fejlesztésnek, de különösen a közlekedésfejlesztésnek hosszú távú, megalapozott tervekre van szüksége, olyan tervekre, amelyeket felkészült szakemberek, mérnöki stábok alkotnak.
Elmondhatjuk, hogy a hazai közlekedésfejlesztés célja a gazdasági élet igényeihez igazodóan, a felzárkózásban segítse az ország különböző adottságú térségeit. Cél továbbá a gyorsforgalmi hálózat még hiányzó elemeinek pótlása; a megyei jogú városokat, a kiemelt gazdasági térségeket magas szintű kapcsolattal való összekötése. De nem utolsó sorban kiemelt figyelmet kell fordítani a vasúti pályafejlesztésekre, jármű-korszerűsítésre, a szolgáltatási színvonal növelésére.
Közlekedni muszáj, korszerű vasútra van szüksége az országnak. Széchenyi öröksége is erre biztat bennünket! A vasút megújításában is lehet számítani a mérnök tudására.
