Vihar előtti csend...
Aggódva várja Európa a mai portugál államkötvény-aukciót: annak sikerén múlik ugyanis az, hogy megnyugszanak-e a kedélyek a piacokon. A helyzet persze korántsem ilyen egyszerű: ha sikerül is eladni a valamivel több mint egymilliárd eurónyi államkötvényt, az csak pár napos, átmeneti hangulatjavulást okozhat. A portugál kötvényhozamok ugyanis már stabilan a hét százalék feletti tartományban mozognak, amely – adjanak bár el bármennyi állampapírt – már rövid távon is fenntarthatatlan. Vagyis akár bevallja a portugál kormány, akár nem, az európai mentőöv bedobása elkerülhetetlennek látszik, egyedül az időzítés lehet még kérdéses.
A dominóeffektus hatásaira felhívni a figyelmet pedig a jelen helyzetben már-már közhelyszerű. Ha bedől Portugália, különösebb jóstehetség nélkül állítható, hogy a körből eddig kimaradt Spanyolország és Olaszország is követi, és szép lassan elfogy majd a „rossz tanulók” életben tartására összehozott, 750 milliárd eurós keret is.
Az egyre remegőbb kezű befektetők látványa pedig Budapestről sem túl megnyugtató: bár a tegnapi diszkontkincstárjegy-aukciót különösebb nehézségek nélkül lebonyolították, ha az eurózóna finanszírozásával gondok akadnak, az könynyen nehéz napokat okozhat az éppen a bóvli minősítés fölé sorolt hazai kötvények eladásában is.
A kialakult helyzetben persze Magyarország már nem sokat tehet, hiszen a legkockázatosabbnak tartott államok klubjából kikerülni meglehetősen nehéz. Enyire ideges hangulatban viszont az a minimum, hogy be kell tartani a korábban tett vállalásokat, vagyis sürgősen – heteken, akár napokon belül – elő kell állni azokkal a bizonyos strukturális reformokkal. Ha ez nem történik meg, rövid időn belül keresni kezdhetjük azt az egyszer már kitépett noteszlapot, amelyen az IMF telefonszáma szerepelt.
