Nagy pénzekről van szó az építőiparban: mégis feketén dolgoztatnak még mindig sokan
Ellentmondásosan indul az év, hiszen miközben dől a pénz a lakáspiacra, kétféle otthonfelújítási program fut, lakáscélra költhető a Szép-kártya és az önkéntes nyugdíj-megtakarítás, az építőipar új szerződésállományának volumene az egy évvel korábbinak a felére csökkent. Mi következik ebből?
Sorrendben a harmadik lejtmenetes év. Hivatalos statisztika csak február közepén lesz 2024 egészéről, de azt már tudjuk, hogy 1-2 százalékos mínusszal zártuk az évet, az építőipari termelés értéke folyó áron 8200 milliárd forint körül alakult. A továbbiakra pontos iránytű, hogy még kevesebb az új szerződés, ráadásul azok egy részéből majd csak 2026-ban lesz munka, illetve bevétel.
Megindult már a kevés munka miatt a munkaerő-elvándorlás?
Most nehéz hova vándorolni, mert az építőipari termelés csökkenése egész Európára jellemző, bár nem ilyen mértékben. A nyugati munkaerőpiac elszívó hatása persze megmaradt, de most elsősorban a munkaerő megtartása a hazai vállalkozások számára az egyik legnagyobb kihívás. 2025-ben további 20 ezerrel kevesebb tartósan foglalkoztatott dolgozót tudnak az ágazati cégek tartósan foglalkoztatni, így várhatóan 360 ezer munkavállalóval érjük el a mélypontot idén.
Mindebből nem sokat érzékelnek a lakossági megrendelők, mert egyre vastagabban fog a vállalkozók ceruzája, méregdrága a burkolótól a vízvezeték-szerelőig minden szakember.
Valóban, ott erőteljesebb volt az áremelés. Az anomáliát az okozza, hogy míg a cégek 12 százalékos béremelést hajtottak végre,
a lakossági megrendelők 60 százaléka továbbra is szerződés nélkül, szóbeli megállapodás alapján dolgoztat, ami csak látszólag jó üzlet,
hiszen megrendelő és vállalkozó osztozik a be nem fizetett áfán, valójában a megbízó még így is többet fizet, mert itt összességében jelentősebb a tényleges drágulás, ráadásul semmiféle garancia nincs. A költségvetés tavaly 55 milliárd forint áfabevételtől esett el, miközben a garancia híján önköltségből kijavított lakossági kárérték is sok százmillió forintot tett ki.
A feketemunka már csak lakosságspecifikus lenne?
Jellemzően a lakossági lakásépítés és lakásfelújításban van jelen, és tipikusan a munkadíjat érinti, hiszen az építőanyagot meg kell venni, ott ezen nem nagyon lehet spórolni.
Nagy pénzekről van szó, nem véletlenül célozzák a különböző állami támogatási konstrukciók az írásos szerződéses kitétellel a szektor kifehérítését és ezért szorgalmaztuk a kötelező felelősségbiztosítás bevezetését is.
Mennyit keres most hivatalosan, alkalmazottként egy építőipari szakember?
Minél kvalifikáltabb a munkaerő, annál magasabb a bére, de az építőipar még mindig csak a 78 százalékát éri el a versenyszféra bérének. A szakmunkások átlagos bére ma már nettó 400-500 ezer forint, egy mérnök pedig 700 ezer-1 millió forint között visz haza. Nem csak magyar jelenség, hogy ma már nehéz teljesítményben, órabérben foglalkoztatni az embereket, a tapasztalatok, felmérések szerint nem dolgozzák ki a munkások a munkaidőt, átlagosan csak 6,5 órát dolgoznak. Ez igen komoly hatékonysági probléma, amivel egyelőre nem sikerült megküzdenünk.
Az építőanyagok magas importhányada is régi téma, évek óta változatlanul 48 százalékos arányt emlegetnek. A forint árfolyamával hullámzó beszerzési árak miatt is fontos lenne, ha javulna a helyzet, bár most épp leállt gyárakról, csökkentett kapacitással dolgozó üzemekről szólnak a hírek.
Két területen várunk áttörést ebben a témában 2025-ben. Legkésőbb
az év közepén útjára indítja az ÉVOSZ a prémium magyar építőanyagról és prémium regionális építőanyag védjegyet, amivel a lakosság figyelmét akarjuk felhívni a hazai termékek fontosságára.
A másik mozgástér az állam ígérete, miszerint nagy lendületet kap az elhalasztott munkák előkészítése. A tervezésben és a közbeszerzési eljárások kiértékelésénél előnyt élveznek a hazai építőanyagok a fenntarthatósági szempontok révén, hiszen a közeli munkaerő, a kisebb fuvarozási igény és költség révén a legkisebb karbonlábnyomot hagyják. Érvényt szeretnénk szerezni a szelektív hulladékgyűjtésnek és újrahasznosításnak az építőiparban. Így összességében a 48 százalékos import építőanyag arányát a következő öt évben 30-35 százalékra le lehet szorítani.
Tavaly 7 százalékos áremelkedést jelentettek a teljes építésgazdasági értékláncban, noha 3,7 százalék volt az éves infláció. Mi és mekkora drágulás várható az idén?
Hasonló mértékű.
Tehát ismét infláció felett nőnek az építőipar árai. Miért?
Részben a forint gyenge árfolyama miatt megdrágult az import, és az energiaárak terén is további növekedéssel számolunk, ami az energiaigényes építőanyag-gyártást itthon és külföldön egyaránt drágítja. Ez mindig így volt, és így is lesz, az építőipari árakat infláció fölötti hatások alakítják.
