Ellentmondásosan indul az év, hiszen miközben dől a pénz a lakáspiacra, kétféle otthonfelújítási program fut, lakáscélra költhető a Szép-kártya és az önkéntes nyugdíj-megtakarítás, az építőipar új szerződésállományának volumene az egy évvel korábbinak a felére csökkent. Mi következik ebből?
Sorrendben a harmadik lejtmenetes év. Hivatalos statisztika csak február közepén lesz 2024 egészéről, de azt már tudjuk, hogy 1-2 százalékos mínusszal zártuk az évet, az építőipari termelés értéke folyó áron 8200 milliárd forint körül alakult. A továbbiakra pontos iránytű, hogy még kevesebb az új szerződés, ráadásul azok egy részéből majd csak 2026-ban lesz munka, illetve bevétel.
Megindult már a kevés munka miatt a munkaerő-elvándorlás?
Most nehéz hova vándorolni, mert az építőipari termelés csökkenése egész Európára jellemző, bár nem ilyen mértékben. A nyugati munkaerőpiac elszívó hatása persze megmaradt, de most elsősorban a munkaerő megtartása a hazai vállalkozások számára az egyik legnagyobb kihívás. 2025-ben további 20 ezerrel kevesebb tartósan foglalkoztatott dolgozót tudnak az ágazati cégek tartósan foglalkoztatni, így várhatóan 360 ezer munkavállalóval érjük el a mélypontot idén.
Mindebből nem sokat érzékelnek a lakossági megrendelők, mert egyre vastagabban fog a vállalkozók ceruzája, méregdrága a burkolótól a vízvezeték-szerelőig minden szakember.
Valóban, ott erőteljesebb volt az áremelés. Az anomáliát az okozza, hogy míg a cégek 12 százalékos béremelést hajtottak végre,
a lakossági megrendelők 60 százaléka továbbra is szerződés nélkül, szóbeli megállapodás alapján dolgoztat, ami csak látszólag jó üzlet,
hiszen megrendelő és vállalkozó osztozik a be nem fizetett áfán, valójában a megbízó még így is többet fizet, mert itt összességében jelentősebb a tényleges drágulás, ráadásul semmiféle garancia nincs. A költségvetés tavaly 55 milliárd forint áfabevételtől esett el, miközben a garancia híján önköltségből kijavított lakossági kárérték is sok százmillió forintot tett ki.
A feketemunka már csak lakosságspecifikus lenne?
Jellemzően a lakossági lakásépítés és lakásfelújításban van jelen, és tipikusan a munkadíjat érinti, hiszen az építőanyagot meg kell venni, ott ezen nem nagyon lehet spórolni.
Nagy pénzekről van szó, nem véletlenül célozzák a különböző állami támogatási konstrukciók az írásos szerződéses kitétellel a szektor kifehérítését és ezért szorgalmaztuk a kötelező felelősségbiztosítás bevezetését is.
Mennyit keres most hivatalosan, alkalmazottként egy építőipari szakember?
Minél kvalifikáltabb a munkaerő, annál magasabb a bére, de az építőipar még mindig csak a 78 százalékát éri el a versenyszféra bérének. A szakmunkások átlagos bére ma már nettó 400-500 ezer forint, egy mérnök pedig 700 ezer-1 millió forint között visz haza. Nem csak magyar jelenség, hogy ma már nehéz teljesítményben, órabérben foglalkoztatni az embereket, a tapasztalatok, felmérések szerint nem dolgozzák ki a munkások a munkaidőt, átlagosan csak 6,5 órát dolgoznak. Ez igen komoly hatékonysági probléma, amivel egyelőre nem sikerült megküzdenünk.
Az építőanyagok magas importhányada is régi téma, évek óta változatlanul 48 százalékos arányt emlegetnek. A forint árfolyamával hullámzó beszerzési árak miatt is fontos lenne, ha javulna a helyzet, bár most épp leállt gyárakról, csökkentett kapacitással dolgozó üzemekről szólnak a hírek.
Két területen várunk áttörést ebben a témában 2025-ben. Legkésőbb
az év közepén útjára indítja az ÉVOSZ a prémium magyar építőanyagról és prémium regionális építőanyag védjegyet, amivel a lakosság figyelmét akarjuk felhívni a hazai termékek fontosságára.
A másik mozgástér az állam ígérete, miszerint nagy lendületet kap az elhalasztott munkák előkészítése. A tervezésben és a közbeszerzési eljárások kiértékelésénél előnyt élveznek a hazai építőanyagok a fenntarthatósági szempontok révén, hiszen a közeli munkaerő, a kisebb fuvarozási igény és költség révén a legkisebb karbonlábnyomot hagyják. Érvényt szeretnénk szerezni a szelektív hulladékgyűjtésnek és újrahasznosításnak az építőiparban. Így összességében a 48 százalékos import építőanyag arányát a következő öt évben 30-35 százalékra le lehet szorítani.
Tavaly 7 százalékos áremelkedést jelentettek a teljes építésgazdasági értékláncban, noha 3,7 százalék volt az éves infláció. Mi és mekkora drágulás várható az idén?
Hasonló mértékű.
Tehát ismét infláció felett nőnek az építőipar árai. Miért?
Részben a forint gyenge árfolyama miatt megdrágult az import, és az energiaárak terén is további növekedéssel számolunk, ami az energiaigényes építőanyag-gyártást itthon és külföldön egyaránt drágítja. Ez mindig így volt, és így is lesz, az építőipari árakat infláció fölötti hatások alakítják.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.