A szegedi BYD után újabb óriási autóipari beruházás érkezhet Magyarországra – olyan vidéki nagyváros nyerheti el, ami eddig kimaradt a gyárépítésekből

Magyar Levente több mint egy évtizede dolgozik közvetlenül Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter mellett, mégis az elmúlt hónapokban vált igazán láthatóvá a tágabb nyilvánosság számára is a munkája, így például, hogy megvalósuljon egy újabb óriási autóipari beruházás Magyarországon.

Masszívan részese az amerikai–magyar kétoldalú kapcsolatok rendezésének, de emellett olyan nagyprojektekben is tevékeny, mint Paks II. vagy a trieszti magyar kikötő létrehozása. A Világgazdaság alapvetően azért kért tőle interjút, hogy betekintést adjon a gazdasági megállapodás alakulásába az Egyesült Államokkal, amelyet nagy várakozás övez itthon.

Ennél azonban jóval több mindenről esett szó. Alább olvasható a miniszterhelyettessel készült exkluzív interjú.

Gazdasági megállapodás Magyarország és Amerika között

Az elmúlt hónapokban látványosan többet szerepel a nyilvánosságban. Van ennek köze a kormányzati ciklus véghajrájához?

Valóban, néhány hónapja megcsináltuk a hivatalos Facebook-oldalamat és az is igaz, hogy több a nyilvános megjelenésem. De ilyenből azért korábban is akadt, hiszen tíz éve szolgálok a Külügyminisztériumban Szijjártó Péter mellett, akivel egyébként korábban is együtt dolgoztunk a Miniszterelnökségen. Ami változott, hogy a főnökeim arra biztattak, mutassuk meg, mivel is foglalkozunk a mindennapokban – én ennek örömmel teszek eleget.

Hogy a jövő mit hoz, meglátjuk: 2026 utáni terveket nem készítünk. Először meg kell nyerni a választást, meg kell győzni a választópolgárokat arról, hogy noha kétségkívül nehezebb idők járnak a kontinensre és a világra, mint az előző választás idején – bár akkor sem volt éppen rózsás a helyzet –, mégis ez a kormány az, amelyik az elmúlt 15 évben stabil pályán tudta tartani az országot. Erre olyan viharos időszakban, amilyet most élünk, még nagyobb szükség van.

Ön aktívan közreműködik az amerikai–magyar viszony rendezésében, amely kapcsán nagy a hazai várakozás. Mennyiben teljesülnek ezek és mennyiben indokolatlanok?

Talán azzal kezdeném, hogy én jártam Amerikában akkor is, amikor ez még nem volt egy hálás feladat, a demokrata adminisztrációk idején. Sőt, az első Trump-kormányzat alatt sem voltak különösebben szívélyesek a kétoldalú kapcsolatok annak ellenére, hogy az amerikai elnök és a magyar miniszterelnök között már akkor is volt egyfajta személyes jó viszony. Csak ez akkor még az amerikai apparátusban nem tükröződött semmilyen módon.

Úgyhogy amikor Trump első mandátumakor az amerikai külügyminisztériumban megfordultunk, akkor eligazítást – hogy a kioktatás szót ne használjam, az inkább a demokratákra volt jellemző –, egyfajta erőteljes véleményközlést mindig kaptunk arra vonatkozóan, hogy mondjuk az oroszokkal hogyan kellene vagy nem kellene alakítani a kapcsolatainkat. Tehát távolról sem az a tiszteletteljes, korrekt hang volt jellemző, mint ma.

Később a Biden-korszakban meg aztán minden korábbinál hevesebb és kioktatóbb volt a velünk szembeni hangnem. De a diplomáciának fontos része, hogy azokkal is beszélni kell, akikkel nem vagyunk jóban. Ráadásul mégiscsak az Egyesült Államokról, Magyarország első számú katonai szövetségeséről volt szó és nem engedhettük meg magunknak, hogy elidegenedjünk tőlük.

De ezen túl vagyunk, most van egy felívelő pozitív dinamika a kapcsolatokban. Olyannyira, hogy a legutóbbi áprilisi amerikai utam szinte zavarba ejtően barátságos környezetben zajlott le. Kávéval, teával kínáltak, ami korábban nem történt meg és tényleg szívélyesen, barátilag fogadtak a négyszemközti keretek között is. Egyúttal nyilvánosan is arról biztosítottak, hogy odafigyelnek ránk, kiemelten fontos politikai partnernek tekintik az Orbán-kormányt és Magyarországot. Mindez meggyőzött arról, hogy 

Elismerik a kiállást a közös elvek, értékek mentén, amelyet Magyarország az utóbbi években minden külső nyomás dacára mutatott. Most ennek a politikai gyümölcseit le tudjuk aratni.

Pontosan milyen gyümölcsöket kell ezalatt érteni?

Ez jelenti a nagy kihívást, ezen dolgozunk. Érdemes látni, hogy Amerika mennyire komplex helyzetben van. Sokat erről talán nem kell beszélni, mert annyira nyilvánvaló, mindenesetre egy rendkívüli kihívásokkal terhes időszakban élünk, amire olyan politikai válaszokat kell adni, amik a korábbiaktól merőben eltérnek. Ennek a politika igénynek a megtestesülése Trump elnök és az ő agendája: vámtarifák, az ukrajnai háborúval kapcsolatos határozott fellépés, Kína felemelkedésére és a világgazdaság átrendeződése való koncentrálás, az amerikai pozíciók visszaerősítése, a Közel-Kelet.

Ezeknek a folyamatoknak az amerikai érdek szerinti konszolidálása olyan mértékben leköti az adminisztráció kapacitásait, hogy még az oly’ fontos politikai szövetségesekre – mint Magyarország, Olaszország vagy Lengyelország – is óhatatlanul kevesebb figyelem jut. Hadd tegyem ehhez hozzá, hogy az USA európai uniós központi intézményekkel szóba se nagyon áll. Sőt, kifejezetten olyan gesztusokat tesznek, amelyekből az olvasható ki, hogy nem is nagyon akarnak az EU-ról, mint olyanról tudomást venni, de például még Németország vezetőivel sem találkoztak.

Jelenleg alapvetően a biztonságpolitikára, valamint a globális konfliktusok enyhítésére helyeződik az amerikai fókusz, pláne hogy az utóbbi napokban eszkalálódott egy alvó konfliktus Ázsiában két atomhatalom között. Tehát ebben a kontextusban kell szemlélni azt, hogy Magyarországra, mennyi erőforrás jut. Azért az a tény, hogy Rogán Antal kabinetminisztert levették arról a bizonyos szankciós listáról – amire a Biden-adminisztráció az utolsó heteiben rátette – már csak azért is jelzésértékű, mert a legfontosabb politikai problémát elhárították a kétoldalú kapcsolatokban. 

Jöhet az összes többi ügy, de megítélésem szerint nincs köztük égető. Azt gondolom, nekünk türelemmel kell az iránt lennünk, hogy az egyéb elképzeléseinket Washingtonban mikor fogják felkarolni és mikor kapunk azokra pozitív válaszokat. De erről a dialógus a legmagasabb szinteken is aktív és ez ma már hála Istennek magától értetődő.

Paks II. és a kettős adóztatás elkerülése

Mégis, mikor tudjuk konkrét gazdasági eredményekre átváltani ezt a pozitív politikai légkört?

Dolgozunk azon, hogy beérjen ez a munka. Nekem teljesen egyértelműen fogalmaztak most Washingtonban. Azt mondta az amerikai külügyminiszter-helyettes, hogy ők üzleti logikában gondolkodnak, a nemzetközi kapcsolataikat is ilyen üzleti logika mentén kívánják alakítani. Magyarán egyfajta tranzakcionális szemléletre kell alapozni a kétoldalú kapcsolatainkat. Ez egy világos, tiszta beszéd, amit mi értünk és tőlünk sem áll távol ez a pragmatizmus. Úgyhogy ennek mentén keressük a kölcsönösen előnyös megállapodásokat.

Egy konkrét területet meg tudok nevezni: a nukleáris energia. Magyarország atompárti energiapolitikát folytat. Ennek bizonyítéka, hogy Európában a legelőrehaladottabb atomerőmű-építés Magyarországon zajlik. Paks II. kivitelezését orosz féllel, a Roszatommal végezzük, itt direkt amerikai szerepvállalásnak nincsen terep, bár elmondanám, hogy sok és nagyon komoly léptékű amerikai beszállítás történik a projektbe, dollármilliárdokról beszélünk. A paksi bővítés eleve egy nemzetközi projektnek francia, amerikai, japán és egyéb nyugat-európai és nyugati résztvevőkkel.

Arról is be tudok számolni, hogy vannak olyan szankciók a nemzetközi térben, amelyek nem direkt módon, de közvetve hátráltatják a paksi projektet, és ezeknek az elhárításáról is beszélgettem az amerikai partnereimmel, akik mutattak hajlandóságot a kérés megvizsgálására. Meglátjuk, hogyan alakul, de a teljes képhez hozzátartozik, hogy ezek a kérdések kapcsolódnak a tágabb amerikai–orosz viszonyrendszerhez, ami nehezíthet a folyamatot.

Miközben az oroszokkal végezzük el a paksi atomerőmű megvalósítását, ezzel párhuzamosan tárgyalunk az amerikaiakkal arról, hogy ők a jövőben üzemanyagot szállítanának már Paks I-be is. És aktuális az úgynevezett kis moduláris erőművek közös építse Magyarországon. Ezek a paksi blokkokhoz képest kisebbek, néhány száz megawattos minierőművek. Gyakorlatilag sorozatgyártásban készülnek, ezeket szinte bárhol le lehet tenni, így egy országrészt, egy nagyobb ipari zónát, egy várost is el tudnak látni árammal.

A közeljövőben Kanadába látogat egy magyar delegáció, ott egy, az amerikai GE és a japán Hitachi közreműködésével megvalósuló kiserőművet fognak tanulmányozni.

Szeretném hangsúlyozni, hogy ezek bőven el fognak férni Paks II. mellett is, tehát nem arról van szó, hogy vagy Paks II. vagy kiserőművek. Paks II-t meg kell építeni és meg is fog épülni a jelenleg fennálló nehézségek ellenére is. De mellette óriási tere lesz további nukleáris kapacitásoknak. Annyit még hozzátennék, hogy a jelen körülmények között az is bravúros teljesítmény, hogy egyáltalán építeni tudjuk a paksi projektet, ha most lassabban is megy a munka, mint a legutóbbi, Paksot indirekte érintő szankciók bevezetése előtt.

Korábban közölte, hogy előkészítési fázisban van az amerikai elnök és a magyar miniszterelnök csúcstalálkozója. Magyarországi, budapesti helyszínnel?

Elképzelhetőnek elképzelhető, azonban nem ebben gondolkodunk alapvetően, hanem egy washingtoni látogatásban. De nem mondanám, hogy most ez lenne a legfontosabb célja a viszonyunknak. Egy hivatalos látogatás persze mindig megerősítő üzenet a kétoldalú kapcsolatokban, viszont ma a magyar kormánynak nem kell azt bebizonyítani senki felé, hogy egy megkülönböztetett és szoros személyes kapcsolat határozza meg a kétoldalú viszonyt az amerikai elnök és a magyar miniszterelnök között. 

Ez mindenkinek egyértelmű, úgyhogy nekünk ilyen bizonyítási kényszerünk nincsen. Tekintettel a kihívásokra, amelyek Amerika előtt állnak, illetve az elnöknek az elképesztően sűrű naptárjára, mi nem vagyunk türelmetlenek vele a legkevésbé sem.

1. Amit fontosabbnak tartunk, az a kettős adóztatás elkerüléséről szóló, Bidenék által felmondott megállapodást helyreállítsa, hiszen az okozott gazdasági károkat Magyarországnak és a hiánya is negatív hatásokkal jár.
2. Fontos számunkra az is, hogy a határon túl született magyarok ugyanazokkal a feltételeket tudjanak Amerikába utazni, mint a mai Magyarország területén születettek. Itt ugyanis van egy általános megkülönböztetés, amit szintén még Bidenék vezettek be ellenük.
3. Továbbá fontos a számunkra, hogy a szankciós politikákat összehangoljuk. Ne csak abban a tekintetben, hogy Magyarország hogyan viszonyul az újabb és újabb európai szankciókhoz, hanem éppen az atomenergiára vonatkozó és nekünk fájdalmas amerikai szankciók kezelésében is. Az amerikaiak ebben tudnak nekünk segíteni.

A kettős adóztatás kérdésének rendezése az idén még bekövetkezhet?

Tényleg óvatos lennék az időpontokkal. A politikai feltételek adottak, ugyanakkor egy ilyen egyezménynek a felmondása nagy horderejű döntés volt és kifejezetten mélyreható rombolás a Biden-kormány részéről. A helyreállítása olyan politikai, adminisztratív folyamatokat feltételez, amelyeknek van egy objektív időtartama: nem csak a kormányzat érintett, hanem az amerikai törvényhozás is. Úgyhogy nem mernék tippelni, de

Hogy a régi megállapodást kell-e feléleszteni vagy egy újat kötni – amelyről egyébként már folytattunk korábban tárgyalásokat és éppen folyik is beszélgetés –, arról még nincsen végleges döntés.

Óriási autóipari beruházás Magyarországon

Nem tudom, összefügg-e az amerikai gazdasági megállapodással, de régebb óta téma, hogy Pécs mellé egy óriási autóipari – hangsúlyozottan nem akkumulátorgyár – beruházás érkezhet. A szlovák miniszterelnök nem rég összefüggésbe hozott egy esetleges Tesla-projektet Magyarországgal. Mit tud a pécsi fejlesztésről mondani?

Dél-Magyarország kimaradt abból az ipari boomból, ami az ország többi területét érintette az utóbbi 10-15 évben. Most eljött az ideje annak, hogy rendezzük a Dél-Alföldön és a Dél-Dunántúlon élőkkel szembeni adósságát a magyar államnak, hogy ide nem tudott eddig az ottani gazdasági felzárkózáshoz szükséges mennyiségű és minőségű beruházást irányítani.

Ennek persze különböző objektív okai is voltak. Nyilván, ahol már létezik erre ökoszisztéma, oda szívesebben mennek a nagyberuházók. Mondok egy példát: amikor az egyik kínai cég kopogtatott nálunk és kifejezte a szándékát egy magyar beruházás iránt, majd elkezdődött a beszélgetés arról, hogy hova lehetne őket irányítani, akkor mi kínáltunk különböző helyszíneket az országban. Ők azt mondták, már választottak és Debrecenben mennének.

Erre jeleztük, hogy van még számos remek helyszín, Debrecen már-már telített. Azt a választ kaptuk, hogy számukra már Debrecen is kompromisszum, mert eredetileg ők Budapest méretű városban gondolkodtak és ne kérjük őket arra, hogy Debrecennél is kisebb helyre menjenek, mert nem tudják értelmezni.

Pécs viszont egy olyan nagy beruházást érdemel, mint Győr, Kecskemét, Miskolc, Debrecen, Nyíregyháza és még sorolhatnám. Ezért született meg az a döntés – és folyik a végrehajtása –, hogy egy 600 hektáros, tehát rendkívüli méretű ipari zónát hozunk létre nem Pécsnek a kizárólagos belterületén, hanem Pécshez közeli zöldmezős területen.

Ha oda találnánk megfelelő méretű beruházást – nem árulunk zsákbamacskát, az autóipart célozzuk –, akkor mindent megtennénk érte, hogy ez megtörténjen és bebetonozódjon már ebben a ciklusban is. Szintén nem árulok el hatalmas titkot, ha elmondom, hogy 

Most elsődlegesen a nyugat-európai autógyártásról beszélek, hiszen Közép-Európában mi még mindig versenyképesnek számítunk, ezért kevésbé féltem az itt működő üzemegységeket, mint a nyugat-európaiakat. Mindenesetre ma a világban az autógyártás dinamikája Keleten van és elsősorban is Kínában. Úgyhogy több kínai gyártóval is tárgyalunk és nem rosszak a kilátások.

Terhelik az amerikai viszonyt a Magyarországra áramló kínai beruházások?

Az amerikaiak problémája Kínával elsődlegesen a masszív kereskedelmi jelenlétük az amerikai gazdaságban. Tehát nem az a helyzet, mint Magyarországon, ott az iszonyatos mennyiségű kínai áru okoz problémát, ettől a függéstől szabadulnának.

Tehát szerintem ha a szemünkre vetnék a kínai gazdasági partnerség elmélyítését, az nem volna méltányos, mert az elmúlt évtizedekben Amerika éppen ebben a cipőben járt. De én nem is érzek ilyen irányú nyomást. A drasztikus vámintézkedések Kína irányába egy bizonyíték arra, hogy az Egyesült Államok a kereskedelmi függőségét Kínától, valamint általában Kína világkereskedelemben betöltött szerepét próbálja meg visszaszorítani. Az, hogy Magyarországon kínai autógyárak működnek, ez nem volt soha probléma és én nem is számítok arra, hogy az lesz. 

Már csak azért sem, mert ha jól olvasom Trump elnök nyilatkozatait, az a törekvése lényege, hogy ne kész termékeket importáljanak a partnerek Amerikába, hanem hogy gyártsák ezeket a javakat helyben. Hogy az európai vagy kínai gyártók települjenek az Egyesült Államokba és ott termeljenek, például gépjárműveket, amiket eddig importáltak. Ez végül is az egész vámháborúnak nevezett intézkedéssorozat célja, hogy így élénkítse az amerikai belgazdaságot.

Európában ugyanezt történik, már korábban kereskedelmi harcot hirdetett Kínával szemben és ennek részben az a hatása, hogy elkezdtek betelepülni a kínai autógyártók Európa területére. Úgyhogy én ebben a tekintetben nem látok semmifajta ellentmondást az amerikai filozófiával.

Magyar tengeri kikötő Triesztben

A trieszti magyar kikötő szintén egy jókora beruházás. Hosszú évek óta húzódik, mikor adhatják át?

Igen, valóban jogos azt érezni, hogy ez egy hosszú ideje húzódó projekt. De valójában, hogy ha megnézzük, hogy ténylegesen mi történt, akkor összeáll a kép és igazolást nyer, hogy nem vagyunk ahhoz képest elkésve, amennyi idő egy ilyen volumenű beruházásnak a normál ütemrendje, időtartama.

Ha például egy ország eldönti, hogy épít egy autópályát, akkor a döntés pillanatától a szalagátvágásig teljesen reális tíz évvel számolni. A trieszti kikötő egy nagyon komplex, ráadásul külföldön megvalósuló fejlesztés, nyugodtan soroljuk ebbe a kategóriába. Ha tíz év alatt mi ezt a projektet megvalósítjuk, akkor azt gondolom, hogy nem érheti szó a ház elejét. Ennek a tíz évnek vagyunk most nagyjából a közepénél és tartjuk az eredeti ütemtervet. Az előkészítő, tervező munka zajlik, verekedjük át magunkat a bürokratikus nehézségeken, viszont arról a fejleményről is be tudunk számolni, hogy néhány héttel ezelőtt megkezdődött a kikötő építése a partfal felhúzásával.

A megállapodás szerint ezt Olaszország végzi el számunkra a mi koncessziós területünkön. Nagyjából 130-140 millió euró ennek az értéke. Az első szakasz 2026-ban le kell, hogy záruljon. Nekünk pedig a partszakasztól beljebb lévő területet kell majd kiépítenünk. Ehhez kell az olasz környezetvédelmi hatóság végső engedélye. Hogy ha az megvan, akkor onnantól gyorsan tudunk haladni. Szűk egy év lesz a tervezés, utána a kivitelezés jön és azt gondolom, hogy egy-két év alatt lezárulhat. 

Akkor éppen tíz éven belül leszünk, mert 2020-ban vettük meg a területet. Hogy ha 2030-ig elérjük a százszázalékos működést, elégedettek lehetünk. Hozzátenném, hogy bár az ilyen óriásprojekteknél, mint autópályák vagy Budapest–Belgrád vasútvonal nem az az elsődleges szempont a közvetlen megtérülés és a trieszti kikötőnél sem kell, hogy az legyen, de itt a közvetlen üzleti megtérülési mutatók is kifejezetten kedvezőek. Maga a terület is már a többszörösét éri annak, mint amennyiért 2020-ban megvettük, a teljes értékű kikötő-infrastruktúrával pedig még inkább.

Úgyhogy senki ne aggódjon, minden fillér befektetés jó helyre megy Triesztben.