Kutya- és macskaadó: rosszul teszi, aki nem hiszi – Nyugat-Európában már tombol

Az elmúlt napokban nagy visszhangot kapott a Tisza Pártnak tulajdonított klasszikus baloldali megszorítócsomag. Miután a teljes, több száz oldalas dokumentumhoz a Világgazdaság is hozzájutott, számos cikkben dolgoztuk fel részletesen az abban szereplő javaslatokat. Az egyik legmeglepőbb a kutyaadó és macskaadó ötlete, amely ugyancsak végigsöpört a magyar nyilvánosságban.

Hiába a részletes, bárki számára elérhető javaslatok, a kormánnyal nem szimpatizáló oldal, beleértve a média egy jelentős részét is, azt a semmivel sem alátámasztott narratívát vallja, hogy a Tisza Párt megszorítócsomagja csak kitaláció, amely legfeljebb valamelyik fideszes boszorkánykonyhában született.

Ebben hitben az sem ingatja meg őket, hogy közben sorra derülnek ki információk arról, kik készíthették a dokumentumot, vagy hogy a tiszás politikusok és értelmiség tucatnyi esetben önként beszélt arról, hogy bár készülnek a kormányprogramok, de ennek részleteiről nem beszélhetnek.

A legnagyobb szkepticizmust talán éppen a kutyaadó, macskaadó ötlete váltotta ki, mondván, hogy ez részben eleve kivitelezhetetlen, hiszen nincs is kataszter a macskákról. (Csakhogy ez létrehozható, hiszen az egész rendszer kulcseleme a mikrocsipalapú nyilvántartás lenne, amelyet a NÉBIH kezel. Ehhez az állatorvosok, a tenyésztők, a menhelyek és a szakmai szervezetek valós idejű adatszolgáltatási kötelezettség mellett kapcsolódnak.)

Ugyanakkor lapunk a dokumentumot hitelesnek fogadja el, például azért is, mert a szakmai és tudományos részletességgel kidolgozott koncepciókban egyértelműen visszaköszönnek a nyilvánosságban is fellelhető tiszás elképzelések. Ilyen koncentráltan azonban Magyar Péter pártjának törekvései eddig nem voltak ismertek a magyar közvélemény előtt.

Ha valakinek ezek az információk se elegendők ahhoz, hogy komolyan vegye a Tiszának készült ötletcsomagot, most mutatunk egy új megközelítést, amely talán okot ad az álláspont újragondolására.

Kutyaadó: Nyugat-Európában már tombol

A központi, országos hatályú ebadó Magyarországon újdonságként hathat, azonban Európában bevett gyakorlat. Tény, hogy eddig Magyarország nem alkalmazta széles körben – egyes önkormányzatok elvétve élnek vele –, de ettől még külföldön hosszú ideje létező adózási forma. Alább megmutatjuk, mely országokban, leginkább Nyugat-Európában vezették már be. (Ez a gyűjtés egyébként szintén elérhető a Tisza-tervben.)

Elöljáróban annyit érdemes megjegyezni, hogy bár az adómértékek, a beszedés módja és a bevétel felhasználása elérő, a közös cél mindenhol a felelős állattartás ösztönzése, az állatvédelmi források biztosítása, valamint a közterületi rend fenntartása.

1. Németország – A Hundesteuer néven futó adó évtizedek óta létezik, önkormányzati szinten szedik be. Jellemzően évi 90-150 euró kutyánként, de például nagyobb városokban a második eb után már akár 500 eurót is elkérnek. Az ellenőrzés szigorú, a kutyák nyilvántartása kötelező.
2. Ausztria – szintén önkormányzati hatáskörben működik, 35-100 euró közötti tételt jelent évente. Elsődlegesen a kóbor kutyák számát szeretnék csökkenteni az állattartás felelőssébbé tételével.
3. Svájc – itt a híres AMICUS-rendszer adja az alapját a kutyaadónak, amelyhez közvetlenül kapcsolódnak az állatorvosok. A kutyatartás engedélyköteles és kötelező felelősségbiztosítás is tartozik hozzá. Az adó mértéke kantononként változik évi 50-200 svájci frank között.
4. Hollandia – több települést is találni, amely alkalmazza, jellemzően 70-150 eurót szednek be évente. De tény, hogy néhány nagyvárosban, így például Rotterdamban már kivezették, mert túl költségesnek bizonyult a fenntartása.
5.  Egyesült Királyság – 2016 óta előírás a kutyák mikorchipes regisztrációja. Aki ennek nem tesz eleget, 500 fontos bírságot kockáztat. Ugyanakkor tételes kutyaadót nem vetettek ki, a kontrollt a felelősségre vonás biztosítja.
6. Skandináv országok – hasonló a helyzet Dániában, Svédországban és Norvégiában is: direkt kutyaadó nincs, de kötelező a nyilvántartás és bizonyos esetekben az állatartói biztosítás. Itt a hangsúly a felelős magatartás megkövetelésén van.

A nemzetközi példákból az mindenképpen kiderült, hogy a kutyaadó bevezetésének alapja a mikrochipezés, illetve a központi adatbázis. A díja arányos az állattartás teljes költségéhez képest, így a lakosság számára elfogadható. Az elfogadottság viszont inkább csak úgy érhető el, ha ezeket az összegeket állat- és környezetvédelemre költik.

Az is látszik viszont, hogy a szankciók nélkülözhetetlenek a hatékony beszedéshez. Valamint az is megállapítható, hogy azokban az országokban ahol az adó mellett valós idejű az adatszolgáltatás, visszaszorítható a kóbor állatok jelensége.