A Tisza gazdasági tótumfaktuma számonkérte a kormányt, közben saját magát buktatta le: kiderült, valójában semmit nem tud a magyar gazdaságról

Nagy lendülettel érkezett a magyar politikai arénába Kapitány István. A globális olajipari multinak számító Shellnél 37 évet lehúzó szakember, aki saját magát csak magyar Jockey Ewingnak nevezi, január óta a Tisza Párt gazdasági és energetikai területekért felelős vezetője, így lehetséges gazdasági miniszterként is emlegetik. Ebben a minőségében fejti ki rendszeresen a véleményét a közösségi médiában. A múlt héten is több posztban kritizálta a kormányt, ám egyikben sem bizonyította alkalmasságát.

A Tisza gazdasági tótumfaktuma számonkérte a kormányt, közben saját magát buktatta le: kiderült, hogy semmit nem tud a magyar gazdaságról

A legellentmondásosabb eszmefuttatása a Barátság kőolajvezeték újraindításának ukrán blokkolásához kötődik. Január 27. óta nem érkezik egy csepp molekula sem a vezetéken, miután orosz támadás ért egy tárolóegységet, erre hivatkozva pedig az ukránok nem hajlandók a szállítást újraindítani. Válaszul a magyar kormány bejelentette, hogy leállítja Ukrajna felé a dízelexportot, illetve blokkolja a 90 milliárd eurós hitel folyosósítását. Ekkor jelent meg Kapitány kacifántos gondolatmenete a közösségi médiában, amelyben a diverzifikáció hiányát kérte számon a kabineten. Persze a Facebook-kommunikációra jellemző módon alaposan megkerülte, nehogy le kelljen írnia, hogy a Tisza álláspontja szerint nincs szükség orosz olajra, de az üzenete egyértelmű volt.

Orbán Viktor miniszterelnök egyből lecsapta a magas labdát. A Béketanács csütörtöki ülése után tartott sajtótájékoztatót Washingtonban, ahol azt mondta, hogy ő híve a vérfrissítésnek a politikában, de ha az újak érkezésével az intellektuális szint lecsökken, az senkinek sem használ. A politikában igenis szükség van egy ismeretanyagra, aminek, úgy tűnik, híján van a Tisza gazdasági vezetője.

– szúrt oda a kormányfő, aki hozzátette, ezzel szemben a valóság az, hogy két vezeték fut Magyarországra: a Barátság, ami a fővezetéket jelenti, és az Adria, ami egy kiegészítő vezeték, és a horvátoktól jön. Márpedig nem kell különösebb matematikai ismeret ahhoz a megállapításhoz, hogy a jelenlegi két vezetékhez képest az egy kevesebb, amiben Kapitány is vélhetően gondolkodik, amit nagyon nehéz diverzifikációnak nevezni.

A Shell-alelnök mentségére legyen mondva, ő legalább megszólalt a kérdésben, nem úgy, mint Magyar Péter. A Tisza elnöke feltűnően hallgat a magyar nemzetgazdaság számára rendkívül fontos ügyben, ezzel akaratlanul is ráerősít arra a kormánypárti állításra, miszerint a müncheni biztonságpolitikai konferencián valamilyen háttéralkut kötött a párt vezetése az orosz energiahordozókról való leválásról.

Nem bontotta ki az igazság minden részletét

Kapitány a hét végén továbbment: egy hosszú bejegyzésben rótta fel a kormánynak az alacsony növekedést, az alacsony béreket és a magas inflációt. Az exmenedzser azonban nem bontotta ki az igazság minden részletét. A GDP-növekedésünk tavaly valóban halvány volt, mindössze 0,3–0,4 százalékos. Ezzel szemben:

• Lengyelországban 3,6 százalék,
• Csehországban 2,4 százalék,
• Szlovákiában 0,8 százalék,
• Romániában 0,6 százalék

volt. Az is kétségtelen, hogy 2022-es bázison sem túl acélos a magyar teljesítmény. Erről a HVG írt egy féligazságot tartalmazó cikket, amelyben azt állította, hogy ma kisebb a magyar GDP, mint a 2022-es választás idején, a valóságban nem így van, erről írt Suppan Gergely, az ország egy legelismertebb közgazdásza, aki jelenleg a Nemzetgazdasági Minisztérium helyettes államtitkára a Világgazdaságban egy véleménycikket.

Ugyanakkor tény, hogy a magyar gazdaság szenved a gyenge külső konjunktúrától, ami nem csoda egy 80 százalékban exportnak kitett gazdaság esetében. Azt sem szabad letagadni, hogy van egy magyar specifikus probléma is: Magyarországra a német prémiumgyártók, mint a Mercedes és az Audi települtek az elmúlt évtizedekben. Ezeket sokáig válságállónak hitte mindenki, az elmúlt években azonban megszenvedik a technológiai átállást és a kínaiak előretörését. 

Ami viszont a jövő szempontjából pozitív, hogy annyi kapacitás épült ki az elmúlt évek jelentős működőtőke-beáramlásának köszönhetően a magyar gazdaságban, hogy a növekedés feltételei megvannak, így a külső kereslet erősödésével pillanatok alatt visszatérhetünk a 3–4 százalékos növekedéshez.

Mindez nem a véletlen műve: a lengyel és a román költségvetési hiány évek óta magasabb a magyarnál, a szlovák és az osztrák kvázi egy szinten van, a kivételt csak a csehek jelentik. Bár nálunk tavaly az adósságráta 75 százalék volt, ami magasabb az egy évvel ezelőtti szintnél, még mindig alatta van a Covid évében látott rátának. Ezt egyébként nem sok ország mondhatja el magáról, ahogy az alábbi ábrán is látszik.

Ezeket azért fontos elmondani, mert az európai gazdaságpolitika most már évek óta a növekedés, az államadósság és az életszínvonal hármasában próbál egyensúlyozni. Vannak olyan országok, ahol a hiány elengedésén keresztül sikerült a gazdasági növekedést megtolni, lásd Lengyelország vagy Románia, de ennek árát előbb-utóbb meg fogja fizetni a lakosság, Romániban éppen most ez történik. Ezzel szemben Németország, illetve Csehország áll, ahol a drasztikus életszínvonal romlás következett be korábban a szigorú fiskális politika következtében.

A Tisza gazdasági vezetője az alacsony béreket is felrótta. Persze minden relatív, és kétségtelen, hogy van hova fejlődniük a magyar béreknek, azonban minden kutatás azt mutatja, hogy a fizetések évről évre nőnek Magyarországon, ráadásul nemcsak nominálisan, hanem reálértéken is. Az elmúlt 16 évben kétszer csökkent az életszínvonal hazánkban: 2012-ben és 2023-ban. De  már 2024-ben több mint 9 százalékkal, 2025-ben pedig körülbelül 4,5 százalékkal nőttek a bérek. Ha 1990-et vesszük bázisul, azóta 220 százalékkal érnek többet az átlagfizetések. Erre lehet azt mondani, hogy nem sok, de 2010-ben, húsz évvel a rendszerváltás után még 120 százalék volt ez az arány.

Kapitány a Shell részvényeseként nem sokat érezhetett az inflációból

Végezetül: ha van valami, amiben nincs joga számonkérni a kormányt Kapitány Istvánnak, az az infláció. A hazai brutális infláció egy kínálati sokk és a megemelkedett energiaárak következménye volt, amelynek a másik oldalán olyan cégek voltak a nyertesei, mint a Kapitányt foglalkoztató Shell. Érdemes visszaemlékezni arra, hogy az orosz–ukrán háború és az arra adott uniós szankciók nyomán brutális energiaár-robbanás történt: 

A háború után az unió lemondott az orosz energiahordozókról, amivel kínálati sokkot okozott az energiapiacokon. Hogy ebből sokáig semmit nem éreztek a magyarok, az csak a benzinárstopnak és a rezsicsökkentésnek köszönhető. Ennek ellenére az infláció Magyarországon 20 százalék fölé emelkedett, miközben a Shell profitja elszállt. Az olajipari multi több tíz milliárd dollárt keresett a szankciókon. Kapitány István pedig a Shell részvényeseként ennek végig a haszonélvezője volt.