Több mint 200 ezer kis hazai napelemesnek lenne könnyebbség, ha Lantos Csaba energiaminiszter (illetve a kormány) engedne Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője azon kérésének, hogy a háztartási méretű napelemek üzemeltetőinek ne kelljen a jövő év első napjától évesről havi szaldóelszámolásra váltaniuk. Az újonnan csatlakozó napelemesek bruttó elszámolásának kötelező bevezetése így is a miniszter nyakán maradna, és az sokkal nagyobb tehernek tűnik.
Fotó: Shutterstock
Az évesről a tíz évig alkalmazandó havi elszámolásra való átállás kétségtelenül pontosabb elszámolást jelentene, de kedvezőtlenebbet is. Ráadásul ezt a váltást, azaz a meglévő elszámolás kivezetését az uniós jogszabály nem is írja elő, csak azt, hogy a hálózatra újonnan csatlakozó napelemesekkel már a reálisabb árral dolgozó, bruttó rendszerben számoljon el a szolgáltató. Az említett tízéves haladék egyébként nem pontos, mert a régebben telepített napelemesek hamarabb kényszerülnek át a havi szaldóból a bruttó elszámolásba.
Az éves szaldóból kiszoruló háztartások azért kerülnének kedvezőtlenebb helyzetbe, mert míg az éves elszámolás nem tükrözi az áramleadásaik és -vételezéseik számottevő (évközi szezonális és napszakfüggő) kilengéseit, a havi rendszerben már kiderülne, hogy a nyári árameladásaikkal nem jutnak akkora bevételhez, mint amennyit a kevésbé napsütéses téli időszakban kell a villamos energiáért fizetniük. Ezért a havonkénti elszámolás éves összesítése kisebb végső bevételt, illetve nagyobb végső kiadást eredményezne az évesnél.
Igazán rosszul az a néhány tízezer háztartás járna, amely nemcsak a világítását és az elektromos háztartási eszközei működtetését oldja meg árammal, hanem a fűtését is.
A fűtésre méretezett rendszer nagyobb, így a kialakítása is többe került. Üzemeltetője nemcsak azért kapna nagyobb számlát a havi rendszerben, mert telente több áramot használ, hanem azért is, mert e többlethasználattal a háztartások egyúttal kikerülnek a hatósági árra jogosító, átlagos felhasználható, évi közel 2400 kilowattórás mennyiségből. E mennyiségen belül csak a kilowattóránként 36 forintos rezsicsökkentett árat kell fizetniük a háztartásoknak, azon kívül viszont 70 forintot. Az árammal fűtőkön kívüli többség számára azonban még lenyelhető kategória lehet a havi rendszerre való átállás. A bruttó elszámolás azonban már necces.
Piaci árindexhez kellene kötni az áram átvételi árát
Alig tudható valami az újonnan a hálózatra csatlakozók és a szaldó elszámolásból legkésőbb tíz év múlva kitessékelendőkre vonatkozó bruttó elszámolás módjáról. Az azonban évek óta ismert, hogy az uniós szabályozás szerint 2024. január 1-jétől ebben a rendszerben reális árhoz kell jutniuk a hálózatba áramot tápláló napelemeseknek. Ugyanakkor a Világgazdaságnak (név nélkül) nyilatkozó szakértő szerint messze nem kézenfekvő az a lapunk által már ismertetett következtetés, hogy amennyiben a bruttó rendszerben a napelemesek piacközeli árat kapnának, akkor azért piacközelit is kellene fizetniük, emiatt viszont ki kellene kerülniük az egyetemes szolgáltatásból.
E logikával ugyanis szembeállítható az a kérdés, hogy miért kellene büntetni, elzárni az egyébként alanyi jogon járó rezsicsökkentett tarifától azokat, akik beruházást vállalnak a részbeni energia-önellátásuk érdekében.
Miért kell hátrányosan megkülönböztetni 2024-től azt, aki napelemet szereltetne a háza tetejére, attól, aki semmit nem tesz azért, hogy kevesebb áramot vételezzen a hálózatról? Egy ilyen lépés ellentmondana az egyetemes szolgáltatásra való általános jogosultság elvének is. Az viszont sehol nincs leírva, hogy az egyetemes szolgáltatásban nem lehetnek piaci tarifák.
Ha nem éri meg a napelem, kikapcsolhatják
A Világgazdasághoz eljutott olyan szakmai vélemény is, hogy ha a háztartási napelemesek kikényszerülnének a szabadpiacra, sokan kikapcsolnák a napelemüket. A spórolásról ugyan le kellene mondaniuk, ahogyan a nem túl nagy bevételükről is, de kisebbet buknának a rosszabb feltételeken. Ám korai pánikolni, hiszen nem tudni, rosszabbak lesznek-e az új feltételek, ha pedig igen, mennyivel. „A bruttó elszámolás életképesség azon múlik – mutatott rá a forrásunk –, hogy mekkora átvételi árat határoznak meg a háztartási napelemeseknek.
A tervezhetőséget nagyban segítené, ha ezt a tarifát valamilyen piaci árhoz kötnék. Például korrekt lenne az adott havi tőzsdei átlagár 90 százaléka.
A piaci szinttől nyilván nem szabad számottevően elmaradni, hiszen az feltűnő értékaránytalanság, akár peralap is lenne. A vételezett áram esetében az elgondolás szerint meg kellene tartani rezsicsökkentett árat a jelenlegi átlagfogyasztás szintjéig, azaz az évi közel 2400 kilowattóráig. Az afölötti vételezésért is meg kellene határozni egy piaci árat egy 1-nél valamivel kisebb szorzóval.
Hol vannak az okosmérők?
Egyelőre azonban nem látható, hogyan indulna 2024-től a bruttó elszámolás. A rendszere még nem ismert, a tervezett negyedórás méréshez szükséges okosmérők nincsenek felszerelve. Lehet, hogy nem is lesznek, mert az Energiaügyi Minisztériumtól kapott korábbi válasz szerint a negyedórás mellett ringben van a havi elszámolás is. (Az okosmérőknek egyelőre nincs túl nagy piacuk Magyarországon az általánosan alkalmazott, rezsicsökkentett tarifák mellett.)
Egyelőre azt sem lehet tudni, hogy kialakították volna a bruttó elszámoláshoz szükséges hazai platformot. A küszöbönálló változások kritikusai szerint kisebb lenne az országon most végigsöprő felzúdulás egy korábban indított és számos, fontos részletről beszámoló kommunikáció mellett. A hazai árampiac részleteibe alaposan belelátó forrásunk is éppen azért nem kívánta egyelőre kommentálni a helyzetet, mert szinte nincs is mit: nagyon kevés tényleges információ áll rendelkezésre az elszámolás várható változásáról.
Ide kívánkozik, hogy a bruttó elszámolás kapcsán a szaktárca a minap közleményben jelezte, hogy dolgozik az új szabályozás finomhangolásán, mégpedig a megvalósult vagy megkezdett fejlesztésekben érintett családok érdekeit figyelembe véve. „Az előkészületben lévő változások lehetővé teszik valamennyi beruházás megtérülését, a szakmai egyeztetések folytatódnak” – szögezte le.
