Az áradások idén eddig legalább 30 millió embert érintettek Kínában, az elmúlt napokban legalább 20 ember vesztette életét, és még maga a főváros, Peking is víz alá került. Bár a kormány évek óta azon dolgozik, hogy biztonságosabba tegye a nagyvárosokat, egyáltalán nem voltak felkészülve arra, hogy valójában mennyire extrém időjárást hoz magával az éghajlatváltozás – írta a Bloomberg.
Kína az elmúlt egy évtizedben dollármilliárdokat fektetett be a szélsőséges esőzések elleni védelemre, miután a 2012-es pekingi árvíz 79 ember halálát okozta. Ezt követően Hszi Csin-ping elnök felszólította az országot, hogy építsenek „szivacsvárosokat”, amelyek nagyobb védelmet nyújtanak a nagy csapadékmennyiségek ellen.
Mára több tucat várost tetőkertek, vízáteresztő járdák, föld alatti tározók és egyéb elvezetőelemek borítanak, amelyek képesek felszívni a vizet, hogy azt később, fokozatosan kieresszék.
Észak-Kínában a halálos áldozatok szombat óta emelkedő száma azonban megkongatta a vészharangot, hogy vajon ez a taktika megfelel-e a célnak, mivel a városfejlesztések nem tudnak lépést tartani a rekordmagas csapadékmennyiséggel.
A Peking szélén található Daxing repülőtér volt az egyik első ilyen fejlesztés, mivel nemzetközi légi közlekedési csomópontként a védelme kiemelt cél volt. „Szivacsvárosként” festői tavak és csatornák veszik körül, a föld alatt pedig óriási víztározók vannak kiépítve: a létesítmény nagyjából 1300 olimpiai úszómedencényi vizet tud elnyelni. Ennek ellenére a kifutópályákon térdig áll a víz, miután az elvezető rendszerek nem tudnak megbirkózni a rekordmennyiségű csapadékkal.
A szomszédos Hopej tartományban Hszingtaj városa is áldozatul esett az intenzív esőzéseknek, annak ellenére, hogy 2016 óta az országos kampány egyik példaprojektje. Mivel két nap alatt kétévnyi eső – 39,5 centiméter – hullott Hszingtajra, az ebből eredő áradások keddig öt ember halálát okozták, négyet pedig még mindig eltűntként tartanak nyilván.
Brutális özönvíz mosta le Pekinget a térképrőlMíg a fővárosnak extrém csapadékkal, addig az ország többi részének az elmúlt évtizedek legsúlyosabb aszályával kell megbirkóznia. |
Az évtized vége felé Csengcsou 7,4 milliárd dollárt fektetett be a meglévő infrastruktúra fejlesztésébe és a vízvédelem kiépítésére. 2021-ben egy pusztító árvíz mégis 380 halálos áldozatot követelt a városban, és mintegy 5 milliárd dollárnyi kárt okozott.
A daxingi repülőtér, Hszingtaj és Csengcsou csak néhány példa arra, hogy a szivacsváros-infrastruktúra egyre kevésbé tud ellenállni a természet erejének.
Máig súlyos probléma, hogy az infrastruktúra egész városok helyett általában csak kis területeket fed le, az elvezetés pedig gyakran más lakóterületekre tereli az áradásokat. A rendszer legnagyobb hiányossága azonban az, hogy a tervezésnél nem vették figyelembe a valóban szélsőséges eseményeket, amelyek a jövőben egyre gyakoribbak lesznek.
Fotó: Andy Wong / AP / MTI
Amikor a kormány bejelentette, ez egy meglehetősen jó terv volt, mivel egy átfogó és szociális megközelítéssel akarta kezelni a városi vízgazdálkodás problémáit. Ezután azonban figyelmen kívül hagyták, hogy a természeti katasztrófák, mint az áradás, az éghajlatváltozás miatt egyre erősebbek lesznek
– mondta Hongzhang Xu, az Ausztrál Nemzeti Egyetem klímakutatója. Szerinte a stratégia vízgazdálkodása a 2014 előtti 30 év csapadékmennyiségén alapult, a szélsőséges időjárási események pedig mára már jóval meghaladják azt, amire a rendszereket tervezték.
A jövőbeli fejlesztéseknek figyelembe kell venniük, hogyan lehet kezelni a hevesebb esőzéseket, és le kell vonni a közelmúltban bekövetkezett, nagy visszhangot kiváltó árvizek tanulságait. Míg a szivacsváros-stratégia hasznos, és szélesebb körben kellene alkalmazni, önmagában nem elegendő a szélsőséges esetekben.
Az árvizek nem új keletű problémák Kínában, mivel a városfejlesztés egyre nagyobb terhet ró a viharok kezelésére. A lakóövezetek olyan területekre hatoltak be, amelyek egykor természetes vízelvezető rendszerek voltak, így Kína kénytelen új infrastruktúrát építeni az esővíz lefolyásának kezelésére.
A projekt azonban egyáltalán nem nevezhető kudarcnak: 2016-ban Csicsouban a szivacsváros-fejlesztések 800 ezer lakost óvtak meg a hirtelen áradásoktól, amelyek több környező települést is elmostak.
Az infrastruktúrának azonban az egész várost magában kell foglalnia, és folyamatos bővítést igényel, ha az éghajlatváltozás egyre szélsőségesebb időjárást fog magával hozni. A kínai kormány számára pedig a legnehezebb, hogy nem lehet egy méretre szabott megoldásokban gondolkodni, amikor több ezer különböző városról van szó.
