Amerikában kormánypárti körökben kezd körvonalazódni Ukrajna kapcsán egy átfogó, garanciákat – és ukrán részről feltételezett területi engedményeket – tartalmazó nemzetközi biztonsági koncepció. Ukrajna úgy kapna garanciákat a vezető nyugati államoktól, hogy egyelőre nem indítanák el a bizonytalan kimenetelű NATO-csatlakozási folyamatot.
Fotó: AFP
Ez nagy könnyebbség lenne a Nyugat számára is, hiszen nem érezné magát veszélyesen hozzábéklyózva a NATO-szerződés sokat emlegetett ötödik cikkelyéhez. Ez nagyjából így szól: „ha egy NATO-tagot támadás ér, valamennyi tag katonailag reagál”. A patthelyzethez közelítő állapotot nemrég jócskán felkavarta a Washingtonban hatalmon lévő demokrata párthoz közeli, igen tekintélyes nemzetközi kül- és biztonságpolitikai szakértő egy cikke.
Ivo Daalderről Obama idején az USA NATO-nagykövete volt, jelenleg a Globális Ügyek Chicagói Tanácsának (egy pártokon felül álló, nonprofit szervezet) vezetője. Daalder cikkére, amelyet a Politico című portál jelentetett meg, azonnal felfigyelt a Kremlhez közeli, befolyásos RIA Novosztyi hír- és kommentárportál is. Ugyanakkor az orosz médiumban még névvel sem szignálták az információt, jelezve, hogy tudomásul vették, tanulmányozzák, de még nincs állásfoglalás. A TASzSz brüsszeli tudósítása ugyanerről ugyanilyen stílusú, de az oroszországi hírügynökség úgy értelmezi Daalder cikkét, hogy a nyugat jeles képviselője felszólítja a szövetségeseket: mondjanak le Ukrajna (háború előtti) határai helyreállításának követeléséről.
Kijevi tanácstalanság
Nem kevésbé érdekesek a visszafogottságot, talán tanácstalanságot is jelző kijevi reakciók. A villámgyors reagálásairól híres Zelenszkij elnök hallgat. Nem az egyébként hangos Ukrinformra és Unianra bízzák az üzenetet az ukrán média irányítói, hanem visszafogottabb gazeta.ua hír- és kommentárportálra. Ez három idézetet emel ki a Daalder-cikkből. Az első látszik meghatározónak:
ahelyett, hogy arra számítanának, hogy Ukrajna katonai eszközökkel visszaszerzi elvesztett területei nagy részét, a nyugati rendszeren belül a jövendőbeli Ukrajna helyének biztosítására kell összpontosítani.
Azaz mind Kijevben, mind Moszkvában emésztik Daalder mondanivalóját, amely mögött bizonnyal ott áll a Fehér Ház is. A katonai helyzet Ukrajna szemszögéből nem kedvező, ahogy Daalder is kiemeli, összesen az ukrán területek 0,2 százaléka cserélt gazdát az ellentámadás során. A kijevi főhadiszállás (GenStab) november 28-i esti összefoglalója szerint „56 oroszországi támadást vertek vissza” az eredetileg ukrán ellentámadásnak szánt legfrissebb napi manőverek során.
Fotó: Anadolu via AFP
Kihagynák a NATO-t
Daalder javasolja, hogy az USA és a kulcsfontosságú nyugati szövetségesek (Németország, Franciaország, Nagy-Britannia) kétoldalú (nem NATO!) alapon ajánljanak azonnali és kötelező biztonsági garanciákat Ukrajnának – legalábbis azoknak a területeknek, amelyeket még Kijev ellenőriz. Ennek a megoldásnak többféle előnye is lehet. Egyfelől kikerüli azokat, akik NATO-n belül ellenzik, vagy korainak tartják Kijev tagságát. Másfelől komoly figyelmeztetést küld Moszkvának anélkül, hogy ebbe belekeverné közvetlenül az Észak-atlanti Szerződés Szervezetét. Példaként megemlíti, hogy
az USA a múlt század ötvenes éveiben jó néhány ilyen kétoldalú egyezményt kötött ázsiai országokkal,
amelyek szerint egy fegyveres támadás esetén „cselekedni fog, hogy elhárítsa a közös veszélyt”. Daalder azonban kiemeli, hogy az ilyen megállapodások részleteit szándékosan homályban hagyták.
Daalder realista, láthatóan elválasztja a valós harctéri helyzetet a mindkét oldalról ráöntött propagandaszósztól.
Az idő Oroszországnak dolgozik
– állapítja meg, szembemenve az általánosan hangoztatott nézetekkel, amelyek szerint Kijevnek komoly esélyei vannak Moszkva katonai legyőzésére, ha kap elegendő és modern fegyverzetet, lőszert. Az oroszok kivárnak – írja. Szerinte az USA-nak és szövetségeseinek (a fegyverszállítások fokozásával) épp arról kéne meggyőzni Oroszországot, hogy a kivárás, a konfliktus befagyasztása nem szolgálja Moszkva érdekeit.
Fotó: AFP
Ugyanakkor tény, hogy az USA és az EU most nagyon nincs abban a helyzetben, hogy radikálisan növelje mennyiségileg, minőségileg a fegyverszállításokat és az anyagi támogatást. Európa a és a stagnálás határán billeg, legerősebb állama, Németország, amely súlyos gazdasági egyensúlyhiánnyal küszködik, hatalmas kölcsönfelvétellel most veri magát adósságba. De Amerika sincs sokkal jobb helyzetben. Pedig az elnökválasztások előtt hagyományosan „rátesznek egy lapáttal” a gazdaságra, amely jövőre meghatározó fontosságú lehet az amerikai polgárok döntésében, kit választanak a Fehér Ház gazdájául a következő négy évre.
Mit akarnak az oroszok?
A Daalder-cikk utolsó mondata a Nyugat egysége felbomlása miatt aggódóknak címzett: „az ukrán háború inkább Kijev politikai jövőjéről, semmint területekről szól. Ha az ukránok megfelelő biztonsági garanciákat kapnak, megértethetik az oroszokkal, hogy a jövőben sohasem szólhatnak bele Ukrajna jövőjébe”. Ez utóbbi vitatható, mert háborúban álló felekről van szó és pillanatnyilag az oroszországi csapatok jobb helyzetben vannak. Megállították, állóháborúvá alakították a nagy ukrán ellentámadást és szinte valamennyi, katonailag fontos paraméterük (légi fölény, lőszer-, hadianyag, utánpótlási vonalak hossza, biztonsága, hatalmas létszámelőny) jobb. Továbbá Ukrajnán belül is nő az elégedetlenség. Mindennek tetejébe a legnagyobb kérdés továbbra is megválaszolatlan: mit akarnak az oroszok? Ukrajna teljes keleti, déli, tengerparti részét, vagy megelégednek az eddig elfoglalt területekkel?
