Alapellátás: vége a busz-vonat párhuzamosságoknak

Kiemelt hangsúlyt kap a vidéki lakosság és a munkaerő mobilitása, valamint az oktatási, a szociális és az egészségügyi szolgáltatások elérhetősége, de a költséghatékonyság is a közlekedési törvények módosításának az alapellátásra fókuszáló tervezetében. A kötöttpályás közlekedést – mint olvasható – lehetőség szerint előnyben kell részesíteni.   

Vagy csak busz lesz, vagy csak vonat, kevés kivétellel

Az országos, a regionális és az elővárosi személyszállító közszolgáltatásra vonatkozó alapellátást minden településnek elsősorban menetrend szerinti közlekedéssel kell biztosítania, ha a közlekedési hálózat műszaki állapota lehetővé teszi. Ám nemcsak a hálózat műszaki állapota szempont, hanem az észszerűség is: a felsorolt szegmensekben ugyanis a megrendelő egy vonalon csak egyféle közlekedési módot finanszíroz, mégpedig azt, amelyikkel hatékonyabban szolgálhatók ki az azonosítható utazási igények. Ám van két fontos kivétel:

• Nem szűnhetnek meg a főváros és a megyei jogú városok elővárosaiban a 20 kilométeren, illetve a 30 percen belüli eljutások.
• Nem szűnhet meg a párhuzamosság akkor, ha több mint 50 százalékkal nőne az eljutás ideje.

Mélyebben is bele lehet nyúlni a rendszerbe  

A megrendelő ezenfelül dönthet úgy, hogy megváltoztatja a közlekedési módot, illetve további közlekedési módot alkalmaz. A módosító javaslat itt azt írja körül, hogy a szaktárca (mint megrendelő) ott, ahol jelenleg vasút van, de busz nincs, bevezetheti a buszt, mivel pedig egy korábbi paragrafus szerint egyszerre két módot nem finanszíroz, egyúttal megszünteti a vasutat. Elvben ez történhet fordítva is – ez a paragrafus nem nevesít se vonatot, se buszt – de aligha éri meg eddig busszal megfelelően ellátott településre elvinni a vonatot. A személyszállítási közszolgáltatónak minden évben sztrájkmenetrendet kell készítenie, amelyben az alapellátás – amely a polgárok személyszállítási közszolgáltatásokkal kapcsolatos jogainak összessége – nem sérülhet, és azt jóváhagyásra meg kell küldenie a megrendelőnek. 

Hétvégén is lesz alapellátás

Az alapellátás négy, közvetlen eljutási lehetőséget jelent a hét minden napján:

• adott település és a járásközpont között naponta legalább három alkalommal,
• a járásközpont és a vármegyeszékhely között naponta legalább két alkalommal,
• a szomszédos vármegyeszékhelyek között naponta legalább két alkalommal,
• a főváros és a vármegyeszékhelyek között naponta legalább két alkalommal.

Ám ha a személyszállító közszolgáltatás műszaki okból nem látható el vasúti járművel, akkor a szolgáltató nem köteles az előbbi feltételeket teljesíteni. 

A tervezet azzal, hogy meghatározza az alapellátás alsó határát napi legalább két, illetve három eljutásban, bár nem kimondva, de közvetve alapszolgáltatáson felülinek minősítheti a napi két vagy három eljutásnál gyakoribb vonat- és buszindulásokat, annak ellenére is, hogy a szövegben szerepel a „legalább” szó. Márpedig ami nem alapszolgáltatás, azt nem köteles finanszírozni a megrendelő.

A tervezet egyebek mellett hangsúlyozza: az, hogy már a hét minden napján biztosítani kell az alapszolgáltatást, hozzájárul ahhoz, hogy a kisebb, vidéki településeken élő honfitársaink se legyenek kizárva a szokásos rendtől eltérő munkavégzés lehetőségéből, valamint ahhoz, hogy igazságosabbá, területileg kiegyenlítetté váljon a kikapcsolódási, szórakozási lehetőségekhez való hozzáférés hazánk minden polgára számára.

Érkezik egy új szereplő

A tervezetben megjelenik a kiemelt közszolgáltatói közreműködő fogalma. Ez egy olyan szervezet, amelyet majd az országos, regionális és elővárosi személyszállító közszolgáltatások teljesítésébe – a stratégiai tervezés és ellenőrzés, valamint összehangolás érdekében – vonnak be. A tervezet napokon belül a parlament elé kerülhet.