Régóta sokat beszélünk kelet és nyugat kulturális-politikai-gazdasági különbségeiről, és ami az eltelt egy évet illeti, a legszembeszökőbb kontraszt talán az, hogy Európa és Amerika fejlett országaiban tavaly a drágulás volt a legnagyobb aggodalom – amihez nálunk a háborútól való félelem is társult –, a kínaiak életéből ez teljesen kimaradt, és ez rendkívül nagy különbség az életünk alakulásában.
Irigyelhetjük a kínaiakat, de ők más miatt aggódnak. Érdemes megnézni, hol, miért, és hosszabb távra mi lesz ebből.
náluk nincs
Miközben Európában és Észak-Amerikában sorban dőltek tavaly a több évtizedes inflációs csúcsok – 10 százalék körüli, sőt a keleti uniós tagállamokban 20 körüli éves rátákkal –, a kínai fogyasztók életéből mindez kimaradt. (Természetesen tudnunk kell: a Kommunista Párt kormányozta Kína piacain sokkal erősebb az állami kontroll és beavatkozás, mint nyugaton.)
Az elmúlt évekre visszatekintve náluk sem száz százalékban volt ez így, például az oktatásban akkora teret engedtek a magánvállalatoknak, hogy a gyermeknevelés költségei felszöktek – már demográfiai problémákkal szembesülnek –, erre a Hszi Csin-ping elnök hirdette jóléti fordulat keretében a piaci szabadság megnyirbálásával válaszoltak, gyakorlatilag megszüntették a profitot az ágazatban.
A fogyasztói árak növekedése, miközben a nyugat nyakig merült az inflációba, náluk is felgyorsult. De mit nem adnánk az ő szeptemberben elért 2,8 százalékos csúcsukért? Azóta, miként nyugaton, az energiaárak visszavonulásával párhuzamosan, náluk is csökkent az infláció, a friss decemberi adatok szerint 1,8 százalékra. (Az élelmiszerárak 4,8 százalékos emelkedését persze ők is megérzik, de ez is messze az európai drágulás mögött marad.)
Nyugaton a termelői árak is csökkentek, de még mindig a 20-30 százalékos ráták körül járnak az indexek. A csütörtökön közzétett kínai decemberi adat ezzel szemben mínusz 0,7 százalék a novemberi mínusz 1,3 után.
Az hullámaiból a kínaiak sem maradtak ki, az Oroszország elleni szankciókból azonban igen, ennek köszönhetően az orosz kőolaj- és gázkínálatot kiszorító európai politikának a kínaiak haszonélvezőivé váltak, emiatt nemcsak olcsóbban jutottak energiához az európaiaknál, de még arra is futotta, hogy az utóbbiaknak borsos áron ők szállítsanak.
A fogyasztásban mégis kisebb az előny
A magas infláció Európában visszanyeste a bérek reálértékét, a drágulás visszavetette a fogyasztást, és az európai gazdaság recesszióba csúszhatott. Gondolhatnánk, ha a kínaiak megúszták az inflációt, az árak miatt nekik nem kell aggódniuk, és gazdasági visszaesés sincs náluk, a kiskereskedelmi forgalmuk sokkal szebb értékeket mutat az európaiaknál. De nem így van: különbség van, óriási kontraszt nincs.
A legutóbbi, novemberi kínai adat különösen csúnya: 5,9 százalékkal esett vissza éves alapon a kiskereskedelmi forgalom. Ennek a fő oka, hogy a kínaiak az európai inflációs problémától megmenekültek, de egy olyan aggodalomtól, ami nálunk már rég alábbhagyott, még nem: a Covidról van szó.
A kínai fogyasztók amúgy is óvatosak a járvány 2020-as megjelenése óta, tavaly már az is bénította a gazdaságot és a fogyasztási étvágyat, hogy a világ többi részétől eltérően Peking fenntartotta a pandémia elleni szigorú zárlatpolitikát. Az év végén végül feloldották, most pedig az fogja vissza a fogyasztást, hogy a járvány gyors terjedésnek indult, és nem tudni, mikorra cseng le a hullám. A kínaiak tartanak tőle.
A német fogyasztási adatokhoz képest mindezek ellenére jobban festenek a kínaiak: Németországban az előzetes becslések szerint tavaly 0,3 százalékkal csökkenhetett a kiskereskedelmi eladások volumene. Előretekintve: Európában az infláció, Kínában a járvány visszavonulásában reménykedhetnek, rizikók azonban itt is, ott is maradtak.
Az amerikaiak eközben az európaiak nyögte háborúból és az energiahiányból is kimaradtak, igaz, az utóbbi drágító hatásaiból nem, viszont a jelek szerint a Federal Reserve drasztikus kamatemeléseinek betudhatóan az infláció náluk gyorsabban csökken, mint Európában.
Remegő bokával várja a forint az inflációs számokatEnyhén gyengült a forint a csütörtök délutáni amerikai és a péntek reggeli hazai inflációs adatok előtt: a tét, megváltozik-e idei árfolyamváltozásának az előjele, és visszavonul-e a sokszor megjárt 400-as gát mögé az euró ellenében az év eleji erősödés után. |
Az inflációt csökkentő szigorú kamatemelések ára az Atlanti-óceán mindkét oldalán valószínűleg A kínaiaknál a gazdaság lelassításának a „feladatát” a Covid végzi el.
A jelenlegi Covid-hullám legalább néhány hónapig eltart. Addigra az USA és az EU is valószínűleg recesszióban lesz, és ez árt Kína exportjának
– írta jegyzetében a kínai gazdaság kilábalást illető kérdőjelről Iris Pang, az ING kínai főközgazdásza.
