A Toyota szerdán közölte, hogy elfogadta a szakszervezetek követeléseit, és 20 éve nem látott tempóban, 5 százalékkal emeli az idén a béreket. A világ legnagyobb autógyártója a szektor egészére nézve irányadó, így példájára hivatkozni fognak a bértágyalásokon – globális bérinflációs hullám indulhat el.
Szato Kodzsi, a vállalat hamarosan hivatalba lépő elnöke szerint a döntést már a bértárgyalások első fordulójában meghozták, s ez jelzésértékű lehet arra nézve, hogy
az egész iparban, minden vállalatnál őszinte tárgyalások kezdődnek el a munkavállalók és a menedzsment között.
A Toyota bejelentése után néhány órával a Honda Motor is közölte, hogy megállapodott a szakszervezetekkel, és szintén elfogadta az 5 százalékos béremelési követelést. A Toyota alkalmazásában világszerte körülbelül 370 ezren dolgoznak, nagy kérdés, hogy a vállalat a külföldi gyáraiban is hasonló bérezési politikát követ-e majd.
Japánban az 40 éves csúcsra emelkedett – 4 százalékkal –, a nettó bérek tavaly ettől messze elmaradó mértékben emelkedtek – kivéve a decembert. Elemzők szerint a Toyota veszélyes pályára tévedt, mert a japán gazdaság gerincét kis- és közepes vállalkozások csak nehezen tudják majd kigazdálkodni a nagyok részéről jelentkező bérnyomást. A Bank of Japan (BoJ) azonban örülhet a hírnek. A japán monetáris politika hosszú évek, évtizedek óta vár arra, hogy beinduljon végre a bérinfláció. Ezért hagyják, hogy a pandémiát követő, kínálati sokk (alapanyag- és energiadrágulás) által hajtott áremelkedés kifusson, csak nagyon apró lépésekkel szigorítják a monetáris politikát, gyakorlatilag arra várnak, hogy az infláció úgymond „természetessé”, a kereslet által hajtottá váljon.
A Toyota döntése egy lépés lehet ebbe az irányba. Horderejét jelzi, hogy Kisida Fumio japán miniszterelnök a napokban béremelésre szólította fel a szigetország üzleti vezetőit, a stagfláció elkerülése érdekében.
Élénkítjük a lakossági fogyasztást, növeljük a belső keresletet, ösztönözzük a bérek strukturális emelését
– mondta a miniszterelnök szerdán a törvényhozásban.
Az egyik legnagyobb japán ruházati lánc, az Uniqlo tulajdonosa, a Fast Retaling Co. a múlt hónapban közölte, hogy akár 40 százalékos fizetésemeléseket is elképzelhetőnek tart. A videójátékokat gyártó Nintendo szintén a közelmúltban jelentette be, hogy munkásai alapfizetését 10 százalékkal emeli, annak ellenére, hogy rontotta az idei árbevételre és nyereségre adott előrejelzését.
Reálbércsökkenést szenvedett el tavaly a fejlett világ
A tavalyi száguldó infláció a világ szinte minden fejlett országában jócskán felfalta a bérek emelkedését, jókora reálbércsökkenést voltak kénytelenek elszenvedni a munkavállalók. A jegybankok örülnek ennek, egyelőre nem fenyeget egy ár-bér spirál kialakulása. A dolgozók persze korántsem ilyen boldogok. Az ILO, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet kimutatásai szerint
a fejlett országokban a bérek vásárlóértéke tavaly alacsonyabb volt, mint 2019-ben, a pandémia előtt.
Az Egyesült Államokban a bérek nominális növekedése az elmúlt év közepén erősen lelassult, az átlagos órabérek a mezőgazdaság nélkül számított magánszektorban januárban éves alapon 4,4 százalékkal emelkedtek, tavaly márciusban még 5,6 százalékon állt ez a ráta. Az infláció viszont 6,4 százalék volt 2023 első hónapjában. Európa hat legnagyobb gazdaságában az átlagbérek növekedési üteme tavaly decemberre 4,9 százalékra lassult a novemberi 5,2 százalékról – áll az ír jegybank egy elemzésében. Az eurózóna inflációja 9,2 százalékon zárt tavaly.
A háttérben a bérek és az infláció eltérő természete húzódik meg. A fogyasztói árak hajlamosak sokkal gyorsabban változni, míg a béreket általában éves megállapodások alapján alakítják. A cégek fáznak az évközi béremelésektől, csakúgy, mint az év eleji nagyobb változtatásoktól, hiszen egy későbbi bércsökkentés rossz hatással van a dolgozók munkakedvére. A munkaadók abban is bízhatnak, hogy a lassuló és
az elbocsátásoktól való félelem visszafoghatja a szakszervezeti bérköveteléseket.
A pandémia által okozott sokkból felocsúdva egyre többen térnek vissza a munkaerőpiacra. Az Egyesült Államokban például a 25–54 éves korosztály csaknem 83 százaléka dolgozik, vagy keres aktívan munkát – ez nagyjából megegyezik a pandémia előtti szinttel. Európában ez az arány 86,5 százalék, 1 százalékponttal magasabb, mint a 2019-es ráta.
Az amerikai Census Bureau tavaly év közepi statisztikái szerint
a migráció egy év alatt nettó értelemben egymillió fővel bővítette az amerikai munkaerőpiacot.
Részben ennek is köszönhető, hogy megdöbbentően erős számok jönnek ki az amerikai álláshelyzetről; az idén januárban 517 ezerrel nőtt a foglalkoztatottak száma az USA-ban – ez segített viszonylag alacsonyan tartani a bérinflációt –, értékelte a helyzetet a The Wall Street Journalnak Trosten Slok, az Apllo Global Management vezető közgazdásza.
Segít az inflációcsökkenés
Vannak azonban érvek amellett is, hogy a bérek növekedési üteme továbbra is évtizedes csúcson marad – az infláció lassulásával a reálbérek is emelkedésnek indulhatnak. A várakozások szerint a tengerentúlon és az öreg kontinensen is elkerülhető a vagyis a vállalatoknak érdekükben áll megőrizni a munkaerőt – márpedig ehhez béremelésekre van szükség. A várakozások szerint az év hátralévő részében – már csak a bázishatások miatt is – gyors inflációcsökkenés várható, így ha a munkavállalóknak sikerült az év eleji, tavaszi bértárgyalásokon kedvező pozíciókat kiharcolniuk, a második fél évtől elindulhat a reálbérek növekedése.
