kiürült lőszerraktárak, menekülthullám, a akadozása – ez csak néhány, az elmúlt hónapokban sokat emlegetett káros hatása az orosz–ukrán háborúnak – Európából nézve. Az afrikai országokat azonban élelmiszerhiány is fenyegeti, illetve sok közülük kölcsönös gazdasági érdekből alapvetően jó kapcsolatot épített ki Oroszországgal az elmúlt évtizedekben. Ez a „barátság” pedig a nemzetközi színtéren egyre vállalhatatlanabbá válik, ugyanakkor az afrikai országok függő helyzete megmaradt. Összefoglalva tehát
Afrika présben van, ezt a feszült helyzetet igyekezné oldani a napokban Moszkvába, illetve Ukrajnába érkező afrikai államfőkből álló delegáció.
Elemi érdekük a béke
Dél-Afrika, Egyiptom, Szenegál, Uganda, Zambia és a Kongói Köztársaság elnöke vesz részt a békekezdeményezésben, ugyanakkor a harcok befejezésére irányuló javaslataik jó részét nem hozták nyilvánosságra. A politikusok pénteken, június 16-án először Kijevbe látogatnak, másnap pedig Szentpéterváron találkoznak Vlagyimir Putyin orosz elnökkel.
Putyin előzetesen újságíróknak annyit mondott, hogy megvitatják az „aktuális kérdéseket”. Zelenszkij kevésbé volt diplomatikus, már előzetesen is elutasított minden olyan kezdeményezést, amely miatt akár csak egy négyzetméter területet át kellene engednie Oroszországnak.
Azt sem lehet valószínűsíteni, hogy Putyin beleegyezne a csapatkivonásba. Az utazás részleteit biztonsági okok miatt titokban tartják, de Franciaország, és Kína jelezték, hogy nem támogatják a „különutas” megoldásokat. Elgondolkodtató, hogy éppen az a Kína nem támogat minden olyan törekvést, amely a békére irányul, amely hónapokkal korábban szintén tett egy erőtlen kísérletet a tűzszünet előmozdítására, persze az ázsiai ország alapvetően az orosz érdekeket képviseli.
Dél-Afrika is a fókuszba került
Az afrikai kontinens 55 nemzetének több mint fele az ukrajnai inváziót elítélő ENSZ-határozatok mellett szavazott, a többiek tartózkodtak. A kontinens egészét súlyosan érinti a konfliktus, zavarok mutatkoznak a gabona- és műtrágya-kereskedelemben, és az árak is elszabadultak – Európához hasonlóan.
Kényes helyzetbe került Dél-Afrika, ugyanis augusztusban itt találkoznának a BRICS-országok (Brazília, Oroszország, India, Kína és a Dél-afrikai Köztársaság) vezetői. Ugyanakkor Dél-Afrika tagja a nemzetközi Büntetőbíróságnak, így köteles lenne végrehajtani a Putyin ellen elrendelt elfogatóparancsot.
A mérhetetlenül nagy nemzetközi feszültséghez vezető aktust nyilván el akarja kerülni Pretoria, így most azt fontolgatják, hogy az egész összejövetelt Kínába helyezik át. Míg Dél-Afrika ragaszkodik semlegességéhez, Reuben Brigety, az Egyesült Államok nagykövete azzal vádolta meg az országot, hogy fegyverekkel támogatja Oroszországot – a vádakat Pretoria tagadja. Mindenesetre a befektetőket érzékenyen érinti a nyilatkozatháború, ugyanis a rand árfolyama rekordmélységbe került a dollárral szemben májusban.
De ha még ez sem volna elég, az amerikai törvényhozók felszólították a Biden-adminisztrációt, hogy vizsgálják felül a jelenlegi szabályozást, ugyanis
most sok afrikai ország vámmentesen hozzáfér az amerikai piachoz, és néhány képviselő szerint a Dél-afrikai Köztársaság immár nem jogosult erre a kedvezményre az Oroszországgal ápolt bensőséges viszonya miatt.
Ugyanakkor a hivatalos álláspont szerint Pretoria továbbra is élvezi az Egyesült Államok kormányának támogatását, és Vincent Magwenya, Cyril Ramaphosa elnök szóvivője tagadta, hogy Dél-Afrikát elítélhetik Oroszországgal való kapcsolatai miatt. Hangsúlyozta:
Nehéz olyan dologról, szankciókról vitatkozni, amelyek aláássák gazdaságunk újjáépítésére irányuló erőfeszítéseinket.
Valószínűtlennek tűnik tehát, hogy a napokban áttörést érjenek el az afrikai vezetők. Szavuk erejéből kiindulva
legjobb esetben is csak „diplomatikusan” megnyugtató válaszokat kaphatnak aktuális kérdéseikre, például a gabonaellátásra vonatkozóan.
Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy vajon ki lehet majd, aki valóban közvetítő szerepet tölthet be a tűzszünetről szóló tárgyalásokon. Ha a térképet magunk elé képzeljük, az Egyesült Államok legfeljebb Oroszország totális összeomlása esetén töltheti be ezt a szerepet, amitől igen messze állunk.
Európa szintén letette a voksát Ukrajna korlátlan támogatása mellett, és az öreg kontinens amúgy is másodlagos szereplő a világpolitikai térképen. Az alapvetően oroszbarát Kína a világ nagyobb részének nem elfogadható közvetítő, ez már akkor is bebizonyosodott, amikor hónapokkal ezelőtt „béketervvel” állt elő.
Ausztrália szerepvállalása nyilvánvalóan periferiális lehet – ezzel lassan körbeértünk, és Afrikánál lyukadunk ki ismét. Az reménysugárt jelenthet, hogy valószínűsíthetően felértékelődik Putyin számára az afrikai partnerség, ugyanis hosszú azoknak az országoknak a listája, amelyek „nem állnak vele szóba”. A jövőben ez fókuszba emelheti az afrikai vezető politikusokat, de egyelőre korai erről beszélni.
