Az általunk ismert globalizáció vége – írja a Politico hírlevele a jelen helyzetről. A helyette kialakuló új világ vonásai most formálódnak: például ideiglenes (?) intézkedésként az EU a magánvállalatoknak nyújtott állami támogatások korlátozását 2023. december 31-ig felfüggesztette. A tavaly márciusi, az ukrajnai háborúval indokolt lépés, a Temporary Crisis Framework (TCF – gyűjtő-, kerettörvény) összefüggésbe hozható más globálisan ható tényezőkkel, például a gazdasági életbe való közvetlen állami beavatkozás lopakodásszerű terjedésével.
Erre talán a legutóbbi példa a nyugat-európai közös fegyverbeszerzéssel, kiváltképpen a lőszergyártással kapcsolatos intézkedéscsomag, amelynek keretében az EU és az adott országok kormányai közösen lépnek fel, támogatásokkal, szubvenciókkal felturbózva a fegyvergyártást, a lőszerek, lőporok, robbanóanyagok előállítását. Azaz a többelemű (Ukrajna, kínai a három nagy erőközpont, az USA, EU és Kína egymással kialakított viszonya) problémacsomag kikezdi a neoliberális gazdasági világrend alapjait. Aminek egyik alapvető része (volt) a hatalom, a kormány lehetőségek szerinti kivonulása a magántőke által dominált versenyszférából.
De legalább ilyen súllyal szerepel a TCF-csomag érvényben tartásának indokai között a világgazdaság radikális átalakulása, mindenekelőtt a Kína támasztotta verseny.
Máig megoldatlan az EU dilemmája: leválni Pekingről, csökkenteni a Kínával való kereskedelmet, vagy csak az enyhébb, kockázatkezelő módra váltani.
Brüsszel az utóbbira hajlik, de csak szlogenek vannak. Igazán még nincs az alapokig kiterjedő, részletes kép a tennivalókról, pedig erre is igaz, hogy az ördög a részletekben rejlik.
Európa aggódik
Amúgy az Egyesült Államok–Európa kapcsolatrendszer sem vált problémamentessé a Biden-kormányzat hatalomra kerülésével. Talán az asztal fölött nagyobb a mosolydiplomáciai elemek száma, de az asztal alatt folytatódik a lábrugdosás különféle korlátozó tényezők alkalmazásával. Kína vezető szerepe az elektromos meghajtású közúti járművek gyártásában, eladásaiban immáron tény.
A második helyen álló Európa járműipara most azon aggódik, hogy lemarad az elektromos járműipari fejlesztés kulcsának tekintett akkumulátorgyártásban, mivel a többi között híján van a fontos ritkafémeknek, az iparág nyersanyagszükséglete kulcstényezőinek. Kontinensünk számára ez a kérdés majdnem háromszor olyan fontos, mint Amerikának.
Az USA-ban tavaly az eladott új autók 8 százaléka, az EU-ban több mint 20 százaléka volt elektromos meghajtású.
A kínai CATL, a világ egyik legnagyobb akkumulátorgyártója tavaly bejelentette szándékát, hogy több mint hét milliárd euróért egy 100 gigawattóra összteljesítményű akkumulátormennyiséget gyártó, hatalmas üzemet létesít Debrecenben, hogy közvetlenül elláthassa az országban, a régióban működő, elsősorban német autógyárakat. Összehasonlításként: a CATL a kelet-németországi Thüringiában épített első ilyen gyára 14 gigawattóra teljesítményű.
Csipháború
A másik ilyen kritikus terület a félvezetők, integrált áramkörök (csipek) gyártása. A Tajvan körül kialakult, közvetlen kínai–amerikai katonai összecsapással fenyegető politikai-katonai válság gazdasági kisugárzásaként visszaeshet Tajvan, a világ vezető csipgyártója (a világpiac körülbelül 60 százalékát ellenőrzi) termelése, exportja, megszakadhatnak, elvékonyodhatnak az ellátási láncok.
A globális csipkérdésekkel függ össze a nyugati szándék, hogy megtorlásul az ukrajnai agresszióra Oroszország fegyveriparának érzékeny ütést vigyenek be azzal, hogy Moszkvát mint importőrt kizárják a csipek nemzetközi kereskedelméből. Emiatt is támogatja Berlin több milliárd eurós közvetlen állami segítséggel az Intel Magdeburgban építendő félvezetőgyárát – amely egyébként 30 milliárd eurós értékével a német gazdaságtörténelem legnagyobb beruházása.
Ugyanakkor a szakszerűtlen általánosítások többet ártanak az ügynek, mint amennyit használnak. A média emlegeti Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke tavalyi szeptemberi strasbourgi – egyesek szerint dilettantizmust tükröző – szavait (amelyek szerint az oroszországi hadmérnökök nyugati import-mosogatógépekből, -hűtőszekrényekből szedik ki a csipeket, hogy beépítsék őket a rakétáikba) Gyenyisz Manturov oroszországi ipari és kereskedelmi miniszter ellenállítása: 1. A tartós fogyasztási cikkekbe beépített csipeket másodszor már technikailag nem lehet a fegyvergyártásban (sem) hasznosítani. 2. Oroszország a katonai célú csipeket saját maga állítja elő.
Így a TCF-törvénycsomag közvetlenül kapcsolódik a másik fontos, Európa versenyképességét megőrző, egyelőre még csak tervezet formájában létező törvényhez, az European Chips Acthez (ECA). Ennek politikai alapját az amerikaiakéhoz képest nehézkesen működő EU-szisztéma csak idén tavasszal alapozta meg, amikor létrejött a tagállamok és az EU-parlament közti politikai egyetértés. Brüsszelben nagy reményeket fűznek a törvénycsomaghoz, amely reményeik szerint évtizedünk végére
megduplázná az EU jelenlegi szerény, 10 százalékos részesedését a világ csipelőállításában.
Vitatott, hogy elég lesz-e az Európai Parlament és a bizottság által tervezett, a 10 milliárd eurós szint alatt maradó EU-s és tagállami (kormány)támogatás. Ugyanis a fő versenytárs, az Egyesült Államok a tavaly nyáron hatályba lépett Chips and Science Act (csipgyártás és a tudomány törvény) alapján az EU-büdzsé sokszorosát, 280 milliárd dollárt fordítja a hazai csipkutatás és gyártás fejlesztésére.
